Századok – 1881

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: A szász provinczia és Szeben városa a XV. évszázban ism. 616

618 történeti irodalom. E szűk keretű vázlat nem vállalkozhatik arra, hogy adja a szász föld történelmét az Endre-féle diplomától a XV-ik évszázig, noha e rajzolatban sok érdekes, s még több tanulságos dolog foglalhatna helyet. Nem mindennapi érdekű volna annak elbeszélése, hogy a szász nemzeti institutiók hogy fejlődtek ki, s váltak egyre életrevalóbbakká az Árpádok s a vegyesházi királyoktól nyert privilégiumok alapján, s hogyan támadott Erdélyben a polgári rend, mely eleintén merőben német műveltségű vala. Az kétségtelen, hogy a szász nép — jóllehet nem egyszer emel panaszt a viselendő terhek miatt, — vigeált az egész idő alatt, s aránylag csekély áldozatok árán nagy jólétre, széles körű önkormányzatra tőn szert. Valószínű, hogy míg az államháztartás a törököknek Európában való megtelepedése s a folyton folyó liarczok miatt bonyolulttá nem vált, a szászok nem igen járultak többel a kincstár megtöltéséhez évente az Endre-féle diplomában kikötött 500 ezüst márkánál. A honvédelem sem járt fölöttébb súlyos terhekkel. Ötszáz katonát állítottak a királyi zászlók alá a haza határainak védelmére. Külliadjáratban a király személyes vezérlete alatt száz, különben ötven emberük vett részt. E kiadások födözése nem háramlott csupán földjük termőképességére, mint Magyarország más részeiben, noha földjük égalji meg talaj viszonyok szempontjából épen nem mondható kedvezőtlennek. A földművelés mellett, mely általok nem egy tekintetben okszerűebben űzetett, mint az ország más vidékein, más népek által, az ipar és kereskedelem munkálta a közjólétet, emelte a vagyonosodást. Kereskedőik vámmentességet élveztek az egész országban, ez pedig nemcsak olcsóságot szült, hanem elősegítette a meglépesedést is. A szász föld a legrégibb idő óta Szebenen kívül hét várost foglalt magában környékével együtt, Innen a »Septem sedes« elnevezés, melybe rendszerint Szeben és tartozékai (pertinentiae) nincsenek beleértve, sem Brassó és Besztercze vidékeikkel, melyek a »fundus regiussal« csak laza összeköttetésben állottak, s az általános szász autonomián kivűl még saját községi autonómiával is bírtak. Idők folyamán a hét, Szebennel tulajdonképen nyolcz szék, megszaporodik Medgyes meg Selykkel, melyek székekként a XVI. század derekáig nem fordulnak elő. II. Endre 1224. évi diplomája kimondja, hogy a szászok szabadon választott ispánjuk alatt egy népet alkossanak, mi kétségtelenül elárúlja, hogy előbb községenként egymástól függetlenek voltak, s telepeik közt az összetartó kapocs merőben hiányzék. Egyszersmind kimondja azt is, hogy a szabadon választott nemzeti főnök, mindig a szebeni bíró, s ez által Szeben suprematiája a többi városok fölött decretáltatott. E határozatnak a szász nép fölöttébb sokat köszön. Ez által a külön álló telepek szerves