Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: A boszorkányok történetéhez. 593

különfélék. 597 fővel csak oda jőve igen jó reggel, kezdé kérdeni az feleségemet, mint s hogy van. Most ezen a szüreten ismét az szőlőm alá jőve az két menye szőlő kérni ; adék nekik ; midőn haza érkeztem volna az musttal, jőve oda ezen örög pásztorné is, az is kérni kezde, hogy adnék mustot vagy szőlőt ; én mondék, én bizony nem adok, mert hiszem adtam az két menyének. Azzal elmenvén, megfututalá mind az menyét s mind engem, ezt is mondván, hajtsanak el az tatárok bennünket ; barmad napra csak meghala. ( Innen egy levél Ы van vágva, melyen a 4. 5. 6. és 7. tannic vallomásai állottak.) 8. Testis. Yig Mártonné Kolosi Judit. Annor. cir. 36. citata jur. exam, fatetur. Ezt tudom mondani : ezelőtt két héttel jőve egy reggel hozzánk be ezen szüle tejjel ezt mondván, tejet hoztam, vegyétek meg ; én mondék, nekünk nem kell, ki venne te tőled tejet ? azzal kimenvén nagy dudogva, másnap virradólag fájni kezde az kezem annyira, hogy elszederjesedett az karom, nagy kínban levén vele ; mostan is úgy levén, mi küvetkezhetik belőle, isten tudja. Mindjárt mondá az uram, ez bizony az tej hozó szülének dolga. De caeteris nihil. 9. Testis. Yig Márton, Ann. cir. 55. citatus jur. exam, fatetur uti maritus ejus. 10. Néhai Fodor Mihály relictája Lakatos Judith, Ann. circ. 36. cit. jur. exam, fatetur. Mikoron az Kis Miklós majorjában laknám, egy alkolmatossággal az mint siitök vala az többi között az pfaezra, jöve oda hozzám ezen teheu pásztorné, korpát, kenyeret és lisztet kezde kérni ; én nem adék egyiket is, hogy annyi félét kére. Elmenvén tőlem, menék az piaezra kenyérrel : midőn hazafelé jöttem volna, csak elesék az lábam alóllam az Yig Szőts János háza iránt annyira, hogy az uram fogta az kezemet és úgy vezetett haza; úgy eldagadozott vala, míg haza menék, az lábom, hogy az uram csak alig vonhatá le az csizmámat, osztán mindjárt beköték király irával, úgy szünék az lábam fájdalma, úgy lappada meg. Tavaly nyáron egy éczaka megnyomának, sóra hívám ; másnap reggel uram lefeküdvén az udvarra, oda jővén azon tehén pásztorné, nagy nyögéssel ezt mondá, az én uramnak : én egy pénz ára vajat hoztam, vegyétek meg ; én mondok, mit csináljak én egy pénz ára vajjal, ha egy poturára volna, inkább megvenném. Onnét elmenvén az szüle, kitekénturam az ablakon, hát az udvarunkon fejér fekete ürmöt szakasztott fel, hát csak úgy megyen haza felé, hogy jobban sem kell ; hát semmi gondja nincsen. Mostan minekutánna megfogták volna ezen pásztornét, csakhamar azután az gané dombon levén magam is, ezen pásztornénak menyei is, Mihályné ke'rdé tőlem, ha hallottam-e valamit azt ura felől, mit beszélnek az emberek, mivel Péter elszökött, immár uram is el akar szökni ; én mondék, én nem hallottam semmit ; azon estve lefektetvén az gyermekemet, magam is lefeküdtem, alig szenderedem el, mindjárt megakarának nyomni ; abban felserkenvén, csak meg sivalkodik az gyermek mellettem, semmit nem tehettem neki, sem az csecset el nem vette, sem le