Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: A boszorkányok történetéhez. 593

594 különfélék. 594 kiadott nagybecsű munkáját »Geschickte der Hexenprozesse« két nagy kötetben egészen újra dolgozta — a másik Richet Károlytól van az »Ordöngösökről«, melyet Erdélyi Béla fordításában a mi közönségünk is ismer. Richet a boszorkányok nagy birodalmának csak egy kis osztályát tárgyalja — Heppe az egészet felöleli. A boszorkány-kérdés erdélyi állásáról azon kis, de új adatokban gazdag munka tájékoztatja, melyet Müller Fridrik 1854-ben Braunschweigban »Beiträge zur Geschichte des Hexenglaubens und des Hexenprocesses in Siebenbürgen« czím alatt közzétett. Müller természetesen nem merítette, de nem is meríthette ki e kérdést — de nyújtott néhány igen fontos útmutatást. Igaz, túlnyomólag a szász földre vonatkozólag — de leginkább szász források alapján, Erdély többi részeire vonatkozólag is. Az ö adatait s következtetéseit Heppe részletes leírásaival összevetve, ki fog tűnni, hogy az erdélyi és magyarországi boszorkány világ sok tekintetben más volt, mint a németországi: nálunk a »Malleus Malificarum« czímü hírhedt törvénykönyv nem bírt alkalmazással. Még jobban ki fog ez tűnni, ha azt az egyetlen nyomtatott munkát, mely a boszorkányokról nálunk a XVII-ik században megjelent, párhuzamba tesszük Nyugot-Európa akkori gazdag irodalmával. E könyv két »Disputatio de Tkeologica de Lamiis Veneficis«, melyeket Joannes Czimbalmos Mediomontanus és Andreas P. Csehi Nagy-Váradon 1656. jul. 25-én tartottak, s melyek az akkori felfogásra érdekes világot vetnek. Hosszas és messzire nyúló fejtegetésekbe ezúttal nem bocsátkozunk. De nem állhatjuk meg, hogy ne vessünk fel egy kérdést. Báthory Erzsébet pere és bűnesete sokkal ismertebb, hogysem tüzetesen kellene róla szólani. De vájjon nem szenvedett-e ez a hölgy hysteriában, és nem tartották-e őt kortársai ördöngösnek vagy bűbájosnak ? Nem sokkal azután, hogy a csejtei rémtettek megtoroltattak, az erdélyi törvényhozás két rosz életű főrangú hölgyet, mint bűbájost elítélt. Az egyik Imreffy Jánosné Iftju Katalin esete volt. Az 1614. febr. 23., mart. 16.Megyesen tartott országgyűlés törvényt hozott »a nézők jövendő mondók bűbájosok, úgy mint ördögi tudományok« ellen — s ez alapon Iffju Katalint, mint paráznát s mint a ki »variarum sagarum sive veneficarum mulierum et vetularum opera adhibita, horribiles diabolicas incantationes, praestigias et alii id genus maleficia« gyakorolt, elítélte fő és jószágvesztésre, mely ítéletet Bethlen száműzésre változtatott. Öt évvel később 1619. maj. 5—26. Fejérvártt tartott országgyűlésen megújíták a törvényt a bűbájosok ellen, azon hozzáadással, hogy ne legyen szabad azokat bírságon elbocsátui.