Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI ISTVÁN: Hur krónikája I. 568

szilágyi istvántól. 579 21. §. E tett nagyon felbőszíté a magyarok királyát, ki is összegyűjtvén seregét s szövetkezve a bécsi császárralJ) és lengyelekkel, nagy rohanással eláraszták hazánkat, nyomaikban pusztúlást hagyván. A hír berontásokról csak kevéssel azelőtt érkezék hozzánk ; de midőn a pusztítást észrevevék és a veszélyt láták : mindenfelől, mint a villám gyülének a tisztek mellé, kik légióikkal és osztályaikkal, az urak udvari hadaikkal, a falvak lakói fejszékkel s kaszákkal, sőt még a matrónák és nők is vettek kezökbe, a mit vehettek, lándzsát, fejszét, kaszát, kést vagy dorongot s férjeikhez, testvéreikhez és fiaikhoz csatlakozva, vad állatok módjára, mint a vakok rohantak pogány ellenségeikre, kiket tizenharmad napra megverének s nem engedének nekik nyugtot, mig teljesen meg nem szalaszták és ki nem kergeték. Es üldözék a magyarokat és bécsieket egész a Tiszáig, a lengyeleket pedig Lembergig. Kevesen menekülhettek meg közűlök. Ott a moldovánok két hétig megpihenének, felégetvén és elpusztítván, a mi eléjök akadt, s kincsekkel, marhákkal és szolgákkal megrakodva tértenek visza. Nagy öldöklés és mészárlás vitetett végbe mind a két részről annyira, hogy csak azokat is alig bírták megszámlálni, a kiket a mieink közül kiválasztván, eltemetének. Halott katona számláltatott a légiókból és udvari hadakból 7134. Sokan megbénultak és megsebesültek. Megsebesültek Dragos consul, ipja Boldur vezér, Golei főbiró és Serbu főkapitány, sok vén hazafi, ifjú és matróna. A mieink is megszoríttatván, a kit a pogány csak kézre keríthetett, fejszékkel agyon veré, élve egyet sem hagyván. Meghalt 170 vén hazafi és öt kokiu-vekiu, (u. m.) Csáur Pilátus, Komán Benga, Boldur Izsák, Arbure Titusz és Balika Ábrahám. Elesett Geanga a tigecsi főkapitány, Negrile a vranszovi vornik. Elesett tribuu, kapitány és hadnagy 92. Elesett és megsebesült sok falusi nép, férfi, asszony, ifjú, szolga. így a Sz.-Isten segítsége és a mieink vitézsége által a pogányok teljesen szétverettek és hazájokba fizettek. 22. §. A magyarok, bécsi németek és lengyelek ezen legyőzetése után hazánk békében és nyugalomban élt hat esztendeig. Nem is merészelte senki megtámadni hazánkat. De a büszke magyarok nem vigasztalódhattak, valamint a büszke dicsekvő lengyelek sem, és többször tanácsot tartottak, mikép pusztíthatnák el és hódithatnák meg hazánkat. És magokhoz édesgetvén a tatárokat, kozákokat és oroszokat, az egész Moldovát, nagy csendesen mindenfelől körülfogván, eláraszták, s nagy rémülést és zavart okozának. Azonban a mieink is, férfi, asszony és gyermek, egyik fegyvert, fejszét, lándzsát és kaszát ragadva, gyorsan a *) (Imperatulu de la Beciu,)