Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI ISTVÁN: Hur krónikája I. 568

574 iiur krónikája. melyeket a soltészok (soltuzi) vagy a falvak bírái el nem intézhetnének és az ügyet a béke útjára nem vezethetnék: az egész országban három nagy törvényszéket állítának. A havasoktól a Szeret vizéig egy törvényszéket egy főbíróval és tizenkét vén hazafiból álló praetorián tanácscsal, és e törvényszéket Románba tevék. A Szeret folyótól a Prut vizéig egy törvényszéket szintén egy főbíróval és tizenkét vén hazafi ^ praetorián tanácsossal, és ennek székhelyéül Berládot választák. És a Prut vizétől a Dniszter folyóig egész Bessarabiával egy törvényszéket ugyancsak egy főbiróvalés tizenkét tanácsossal, Lapusnába tett székhelylyel. Es e törvényszékek a soltészoknak s falvak bíráinak utasítást adjanak s tőlök az adóról és dézmáról számot kérjenek ; továbbá az élelmezőknek (giacniceriloru), bányászoknak (baiasiloru), kovácsoknak (faurariloru), az aknabiráknak (a ocnii bireu) és aranyászoknak (zlotasiloru) s mindazoknak, kiket a városok soltészai és a falvak bírái az ő patvarkodásaikban ki nem békíthetnek, ezek a főtörvényszékek, mind a két fél ügyeit megvizsgálván, igazságos ítéletet hozzanak. 5. §. A hadseregi ügyekre is három széket állítottak. Egyiket Bája városában és (a főnököt) considnak nevezték, és a consul feje volt a légiónak, a porkoláboknak (parcalabu) és várkapitányoknak (capitani a cetatii), a havasoktól a Szeretig ; valamint felügyelőjök volt a bányászoknak. A másik széket Jassyba helyezték és praefect-nek nevezék, a ki feje volt a légiónak, a porkoláboknak és várkapitányoknak a Szeret folyótól a Pruth folyóig. Egy székhelyet Kiliába tevének és hadvezérnek (campoducsu) nevezték, a ki feje volt a porkoláboknak, légiónak, várkapitányoknak, és fegyveres házak quaestorainak (cuestoru.) 6. §. Vranszován (La Yransove) és Kimpulongon pedig ősi szokás szerint vornikokat (vornici) tevének, kik a nép elöljárói valának, de bíráskodtak a fegyveresek felett is, mert ezek mind ijasok (arcasi) voltak, a kik saját tegzeikkel íjaikkal és saját élelmezéssel mentek harczba, küzdöttek s fizetést nem kaptak. De ezek is sem dézmát, sem egyéb adót nem fizettek. Ily intézményeik voltak ősidőktől a Tigecs-erdőség (codru Tageciu) lakóinak is, a kik mind lovas fegyveresek levén, fejők, ősi szokás szerint, kapitánynak (capitanu) neveztetett. 7. §. Állíttattak továbbá állandó ijas és lándzsás osztályok, folytonosan a nagyobb városokban elhelyezve, mint Chotim, Szoroka, Ovidea, Tira, Kápu-Bóu, Krecsuna, Chalos, Totrus, Nyámcz, és Szucsava. Ijas osztályokkal bíró kapitányokat tettek a várakba is, mint Ojtoz, Tulgis, Ilosecza, Kreulya, Orcheai (Őrhely), Kachula, Katiiina, Taifále, Vászlui és Puncsárákov. És mindezek a porkolábok, kapitányok, ijasok és lándzsá-