Századok – 1881

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: La Storia di Venezia. Írta Molmenti bír. 356

358 történeti irodai.ом. korbácsütés s bélyegzéssel büntettetett. A lopás ismétlése mindkét szem kiszűrásával, nagyobb lopások bitófával rovattak. Ha a totten kapott tolvaj magát fegyverrel védelmezte, vagy szökése gőzben valakit megsértett, jobb kezét s szeme világát veszté stb. A nemesek s polgárokról írt fejezetben kiemeli szerző ama tekintélyes befolyást, melyet a meggazdagodott s régi nevű családok, a patríciusok, a nép alsó osztályára mindinkább gyakoroltak. Ezekkel szemben azonban lassan-lassan egy szerényebb ugyan, de nem kevésbbé hatalmas osztály keletkezett, a polgári osztály, mely értelmessége s fáradhatlan munkássága által csakhamar tekintélyes állást vívott ki magának a köztársaságban. A különös érdemeket szerzett vagy kiváló szorgalom vagy értelmesség által kitűnt polgár aranypecsétes oklevelet nyert, mely őt nemesi előjogokban részesíté. Innét van, hogy a velenczei polgári czím, mint hajdan a római, kiváló tiszteletben részesült világszerte s érette nemcsak olaszok, de külföldiek is, nevezetesen németek versenyeztek nagy számban. Az ezután következő fejezetben szerző élénk képet nyújt a mindinkább gazdagodó s gyarapodó velenczei nép védelmi rendszeréről, a harczijátékokról, a nevezetesebb győzelmek emlékére rendezett ünnepélyekről, a nyilvános testgyakorlati mutatványokról, bikavadászatokról s végül a lovagjátékokról, melyek a középkorban Yelencze legkedveltebb mulatságai közé tartoztak. E játékok az e czélra berendezett s festményekkel, sátrakkal s lobogókkal diszített Sz.-Márk téren szoktak végbemenni. A játékban résztvevők bibor s'aranyba valának öltözve. A győztesek drágakövekkel kirakott arany koszorúkat s értékes ezüstöveket nyertek jutalmúl. Leírja továbbá a karneváli mulatságok eredetét s a mindeneket egyenlőkké tevő álarcz behozatalát, mely által lehetővé lőn, hogy főúr és pór együtt élvezheték a karnevál gyönyöreit. Különös figyelemre méltó a velenczei középkori iparos egyletekről vagyis c;:éhekről szóló fejezet. A velenczei nép a patríciusok elhatalmasodása folytán a közigazgatásból kirekesztetvén, egészen az egyleti életnek adta magát. A kézi mesterségek ily egyletek kizárólagos monopoliumává váltak, és valamint a kereskedelemben a hazai forgalom megóvása czéljából meg vala tiltva bármily idegen árúk behozatala ; úgy a kézi mesterségek is bizonyos titokszerűséggel űzettek, és csak azok által űzethettek, kik az illető iparos egylethez, melynek iskola (scuolaj vala a neve, tartoztak. Egy-egy ily iskola valódi kis köztársaságot képezett, s mindegyik egy bizonyos szent védnöksége alatt állott. Némely iparos ág több iskolára oszlott. Az iskola feje gastaldo, tanácsosai compagnie a tagok confratelli nevet viseltek. Egyébben e czéhrendszer majdnem hasonmása a régi magyar czéhrendszernek.