Századok – 1881

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az eltűnt régi vármegyék. Pesty Frigyes bir. 340

347 TÖRTÉNETI IRODAi.ом. rát Pesty sem tudta minden egyes esetben szabatosan kijelölni, de ennek daczára is igen nagy hálával tartozunk neki már csak azért is, mivel egyátalán megmutatta, hogy az ilyen geographiailag körűi nem írható megyék hol feküdtek. Egy szóval a czélt, melyet maga elé tűzött, tökéletesen elérte s most már nagyon könnyű és kényelmes dolog leend a jövő topographusainak az egyes hézagokat kitölteni. Az utat Pesty nemcsak hogy kijelölte, hanem járhatóvá is tette. A mellett pedig még sok más tekintetben is nagyon okulásunkra van jeles munkája, hiszen számos illusiótól ment meg s az anachronisticus tételek egész seregét semmisíti meg vele. Sikeresen eloszlatta azon hitet, hogy a Magyarország álladékát képező vármegyék földrajzi minősége, mint valami megkövesült eszme élte túl a századokat s megmutatta, hogy az 52 vármegyéről regélő hagyományos hit egy noli me tangere-féle ivadékos anachronismus ; hogy továbbá a vármegyék életében szintén meg volt az a folyton alakuló, fejlődő, sarjadzó organicus processus, mely az anyagi és szellemi világ minden jelenségének jellegét képezi ; hogy későbbi századok hogyan illesztették saját közigazgatási állapotjaikat korábbi századok keretébe, fen nem akadva azon, hogy amaz időkben még hiányzottak a vármegyei szervezethez szükségelt előfeltételek, a termő kultur földgáz akadálytalan közlekedés módja a sűrű rengeteg közepette. Es mily szerfelett becses előadása ott, hol megismerteti velünk, kik a hagyományos felfogással szemben a vármegyék kivételes ellenállási képességében már úgy sem hiszünk, azon kezdetleges állapotokat, melyek a mai földrajzi viszonyokat előkészíték és létreszólíták. Vagy a hol az iránt nyújt megbízható felvilágosítást, hogy milyen falu, község, város dicsérte egykor az egek urát ott, hol most a puszta avar minden. Mindezeket s ezekhez hasonló tételeket Pesty tömérdek ismerettel képes velünk megértetni s bizonyára nem tulzom a dolgot, ha azt állítom, hogy száz meg 'száz eddig közkeletű, de téves állítást igazít e munkában is helyre. Kritikája itt is ép oly jeles, oly óvatos s oly következetes, mint korábbi dolgozataiban. Munkájának egyes részei, például az, mely Slavoniára és Croatiára vonatkozik, oly plastikus tömörséggel s oly történetírói elegantiával van írva, hogy meglehet vele a legszigorúbb forma embere is elégedve. Szóval a szerzőnek oka van végzett munkájával megelégedettnek, nekünk pedig kétszeres okunk van a nagy szolgálatért, melyet tudományos irodalmunknak tett, hálásoknak és elismerőknek lenni. A Pesty által e nagy műnek megírásában használt források túlnyomólag nyomtatott művek és diplomatariumok. Különös bangsûlylyal akarok e körülményre figyelmeztetni, minthogy