Századok – 1881

Értekezések - BUNYITAY VINCZE: Két feledésbe ment váradi püspök 332

334 különfélék. 334 állítását, hogy Tamás püspök előde, Ladomér 1279-ben emeltetett a primási székre, s az említett zsinat szintén 1279-ben. Lodomérnek már érseksége idejében tartatott : tehát Ladomér utódja, Tamás már, részt vőn a budai zsinatban. S ezen állításának igazolására nem is idéz semmit, ennélfogva elfogadhatóbb a káptalan statútumainak azon följegyzése, bogy Tamás 1281-ben lett váradi püspökké.1) Ezen statumoknak igazat ad IV. Márton pápának 1272. junius 18-án a kalocsai érsekhez, s a szerémi és csanádi püspökökhöz intézett levele, melyből megtudjuk, hogy Tamás püspökké választásakor fölszentelt pap még nem volt, (le prépostja vala a vasvári káptalannak. Ugyanis a szentszéknek magyarországi követe Eülöp, fermoi püspök Tamásnak püspökké választatása ellen tiltakozott azon okból, hogy Tamás már vasvári prépostságát is jogtalanűl bírta, nem vévén föl a kikötött egy év alatt az egyházi rendeket. Az ügy a pápa elé került, de IV. Márton szelídebben s igazságosabban fogta föl a dolgot, kijelentvén idézett levelében, hogy a kikötött egy év a lugduni zsinat határozata következtében csak oly egyházi javadalmak birtokosaira szól, kiknek egyszersmind lelkészkedniök is kell, a vasvári prépostság pedig nem ilyen »Ecclesia de Castro-fereo non parochialis, sed collegiata.« Ennélfogva meghagyja az említett érsek s püspököknek, hogy ha egyéb akadály nem forog fönn, Tamást erősítsék meg a püspökségben és szenteljék föl.2) Tamásról az idézett pápai levél említi azt is, hogy a váradi kanonokok őt »concorditer elegerunt«, tehát, hogy bizalommal néztek eléje, s bizalmukban, ugy látszik, nemis csalatkozának : legalább maga a káptalan mintegy sajnálkozva írva hagyta róla, hogy »paucis in Episcopatu vixit annis, relinquens nobis piacida charitatis insignia?)« És ez mindenesetre oly sokatmondó szép emlék, hogy arra a legjelesebb püspök is büszke lehetne. De miben állhattak a szeretetnek ezen kedves tanujelei ? Mily érdekes lenne tudni! Hozzáteszi ugyan a mondottakhoz a statutumok irója : »prout apparet in instrumentis descriptis infra locis suis,« mindamellett a következőben, bár még 34. folio lapra terjednek, Tamás püspök szép tetteinek semmi nyoma. Van ugyan még egyszer említés róla a 239-ik lapon, de csak futólag jelentéktelenül. Ebből azt következtetjük, hogy vagy maga a Batthyány által használt codex is csak csonkán bírja ez oly fölötte érdekes statútumokat, vagy Batthyány nem közli egészen azokat. Annyi két») Batthyány : LL. Eccl. III. 224. 2) Themer: Veter. mon.: I. 350. 3) Batthyány : i. m. 225.