Századok – 1881

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Lengyelföldi levéltárakról - I. 313

LEVÉLTÁRAKRÓL. 329 Az ostromló sereg euuek láttára hanyat-homlok rohan el a falak alól, a trombitás nekikeseredve fújja a takarodót, egy fehér ló kegyetlenül lehajítja gazdáját s a rettegés a harczosok tömegeit egyenesen a San folyóba üzi. A kép alatt nagy hosszan lengyelül elő van adva, hogy midőn Rákóczi György Erdély fejedelme Lengyelországba ütött, a hozzája csatlakozott vad népekkel, tatárokkal, kozákokkal iszonyatos kegyetlenséget, öldöklést, égetést vitt véghez s Przemyslt is ostrom alá fogta ; a város a védelemben midőn már kimerült, a végső eszközhöz nyúltak megmentésére, — s csakugyan : Szent-Vince csontjainak felmutatása szerencsésen megmentette a várost. A képnek különben, könnyen gondolhatólag, semmiféle művészi becse nincs. Curiosumképen érdekes tán feljegyezni, hogy néhány év előtt egy lengyel történetbarát (Raciborski) Przemyál mellett ásatásokat eszközölt : kereste Attila sírját. Erdélyben tartózkodott egy ideig s ott székely atyánkfiai között Attila emlegetése mellett hallván a Sajóról, meg olvasván krónikában, hogy Attila két folyó összefolyásánál van eltemetve, kedve kerekedett azt sejteni, hogy a híres temető a San és Wiar összefolyása által alkotott deltában van. Przemysl város a birtokában levő földön nem engedte meg az ásatást, de kutatónk azért nem csüggedett, a hagyomány szerint felvitte ügyét a királyig, véleményadás végett — a mint mondják — megfordûlt az a magyar minisztérium előtt is, majd átment lembergi szakértők, krakói régészek fórumán, a míg akadt, aki közbevetette magát érette. Az engedély megnyerésére már-már megnyilatkozni látta kutatónk az isten ostora titokzatos sírját, s folyt az ásatás serényen 10—12 ölnyi mélyen, de csak nem bukkant elő a hun művészet remeke, — a várt arany-koporsó. A végeredmény néhány lócsont lett, a mihez azt a vigasztalást csatolták aztán : csakhogy a lova meg van, majd előkerül maga is. így hallottam én aprzemysli Attilakeresést elbeszélni a város polgármesterétől. 9. A przemysli róm kath. káptalan levéltárában, a püspökség, káptalan s székesegyház alapító oklevelei között van egy Mária királynőtől 1384. III. Non. Április kelettel: »Maria, regina Hungarie, ad instantiam Erici, primi episcopi Premisliensis, et de consensu matris sue Helisabeth et patris sui Ludovici, regis Polonie. fiindatoris ecclesie cathedralis, donat eidem ecclesie quinque possessiones.«1) Látjuk ebből, *) Kiadva Юг. Liskc : »Akta Grodzkie i Ziemskie« VIII. к. (»Codex capituli Premisliensis.«)