Századok – 1881

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Lengyelföldi levéltárakról - I. 313

316 lengyel-földi Midőn a, lengyel követek Magyarországba jöttek, liogy kezét megkérjék, kérdezősködött tőlük Lengyelország viszonyairól s hogy mire volna leginkább ott szükség, mert azt vinne magával nászhozomány gyanánt. A követek panaszkodtak, hogy nincs országukban só, míg Magyarország annyira bővölködik abban. Kinga igy egy sóbányát kért atyjától. Béla király azt mondta rá, hogy örömest adna, de úgy sem viheti el. Majcl megkísérlem — volt rá a válasz — s lehúzván ujjáról gyűrűjét, bevetette a sóbányába. A mint lengyel földre értek, "Wieliczka piaczán ásatni hagy Kinga királynő s íme közel a föld szinéhez só bukkan elő s az első kihasított koczkából gyűrűje esik ki. így vitt Kinga |vagy a mint egyik codexünk nevezi Kincse | a lengyeleknek Magyarországból sót. A 123. codex (XVII. sz. írás, folio, 248. lev.) egészen vele foglalkozik : 1 —139. lev. Processus inquisitionis super vita, sanctimonia et íniraculis praeclarae Kunegundis virginis, ducissae Poloniae sat. 139. lev. Az ó-szandeczi monostor alapító oklevele lvunegundától, (a ki maga is ott nyugszik) 1280-ból. 141-—232 lev. Vita b. Kunegundis, ducissae regni Poloniae, filiae liclac, Hungáriáé regis, édita a Joanne Dlugosch sat. (1474. inaj. 18.) 240. lev. » Ex manuscripto vetustissimo in archivio illustrium et inagnificorum dnorum Georgii et Pauli Rakociorum .... regni Hungáriáé comitum etc. asscrvato liaec descripta sunt«. (Kunegundáról, a lengyel királyhoz férjhez meneteléről s ottani élete első időszakáról szól.) XIV. század. A XIV. sz.-ból több nevezetes oklevél van a codexekben, így pl. az 55-ik és 144 ikben N. Lajostól, Erzsébet királynőtől, Jagelló Ulászlótól sHedwigtől, melyek legnagyobb részt a XIV. sz. élénk kereskedelmének történetére szolgáltatnak becses adatokat. Ki vannak adva ez oklevelek a krakói Tud. Akadémia »Monumenta Medii Aevi Historica« Y. kötetében »Kodeks Dyplomatyczny Miasta Krakowa« [Krakó város oklevéltára] cz. a. Dr. Piekosiúski Ferencztől. Csak egy pillantás ez oklevelekbe meggyőz minket arról, hogy mily élénk volt a kereskedés Magyar- és Lengyelország között a XIV. és XY. sz.-ban, hogy királyaink s viszont a lengyelek mennyire szívökön viselték, hogy a két ország közötti kereskedést szabályozzák és rendezzék.