Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - I. 289

élete. 307 De midőn könnyen lemondott a családi élet örömeiről, nagyobb áldozatot követelt volna tőle a válás a katonai pályától, a barczias élettől. Fogadalmával tehát meg akarta egyeztetni leghőbb vágyát : hogy fegyverével a királynak és az országnak szolgálhasson. Erre kedvező alkalom nyílt a hős Beriszló Péter halálakor. (1520. május 20.) Ez ugyanis a veszprémi püspökség mellett, a vránai perjelséget is bírta, a rhodusi lovagrend egyik legdúsabb javadalmát, a melylyel a horvátországi véghelyek megoltalmazásának fontos feladata vala összekapcsolva. Tomori joggal hihette, hogy több jogczíme ezen javadalomra senkinek sincs, mint neki. Lépéseket tett tehát, hogy azt elnyerje. De megelőzte őt a királyi udvar egyik étekfogója: Baráth Mátyás, a ki ígéretet vett II. Lajostól, hogy a perjelséget neki fogja adományozni. És csakugyan, Tomori mellőzésével, a jelentéktelen udvaroncz neveztetett ki vránai perjellé.1

) IY. Tomorit mélyen sértheté ezen eljárás. Heves belső küzdelem után, elhatározá, hogy teljesen búcsút vesz a világtól, mely reá nézve oly termékeny vala csalódásokban, és egy szigorú szerzetesrend kolostorának magányába fog visszavonúlni.2

) Mint a ki valóban végkép búcsút vesz az élettől, elkészíté végrendeletét, melyben vagyonát rokonai között szétosztá.8

) О *) Szinten lstvánffy írja, liogy az aurániai perjel halála után »eins dignitatem, quamquam singulari studio et maximis preeibus eontenderet, Ludovieo consequi nequaquam potuit, quod earn Matliiae Barathio, dispensatori suo iam antea promissam, alteri nequaquam dari posse respondisset.« 2) Ezen lelki harczát Tomori utóbb maga írja le, 1526. april 9-én a pápához intézett levelében. »Periculosos —• úgy mond — huius seculi tumultus et dispendiosos eterne beatitudinis anfractus deelinare concertans, tutiorem salutis optate semitam, non sine grandi inultiplieique effrenate sensualitatis repugnantia, et rerum labilium uberiori applausu animurn revoeante,« lépett a szerzetbe. (Tlieiner. II. 66 7. 1.) 3) 1521. február 25-én Tomori Lajos, Kövér János és Baliti István nyugtatványt állítanak ki 3025 forintból, mely összeget Ládonyi 20*