Századok – 1881

Értekezések - DEÁK FARKAS: A Szobieszky János lengyel király udvaráról 1674 1678. 234

KÜLÖNFÉLÉK. 243 rosabban venni a dolgot s vagy egészen visszanyerni őt, vagy legalább, liogy ne legyen ellene a vállalatnak. Remélem a lengyel király követe rá veszi, hogy legalább részben eleget tegyen kívánságunknak, félvén a király barátságának elvesztésétől ; a király megüzente neki, hogy kibékíthetlen ellenségének fogja tekinteni, ha elválalt kötelezettségeit nem teljesíti stb. — 1677. Oct. 18-án így ír Bethune XIV. Lajosnak: Nyolcz nap előtt Felség a brandenburgi választónak egy udvari tisztje s egy futárja érkezett Danczigba. Egyik mint a másik amaz ürügy alatt, hogy a lengyel királynak egy igen szép kocsit (calèche) és két fogat lovat felajánljanak ; kissé gyanúsnak találtam e körülményt s vigyáztattam rájok s különösön a futárra, aztán meg tudtam, hogy a főcancellárral s az osztrák érzelmű szenátorokkal minden nap érintkezik. Azonnal jelentést tettem a királyi párnak s nem soká a kanczellár csakugyan elő is állott egy a választóval kötendő szövetség tervezetével stb. . . Még csak azt kell megírnom Felségednek, hogy minden, a mit mi itt Felséged érdekében teszünk, homlokegyenest ellenkezik a lengyel alkotmánnyal és a lengyel közvéleménnyel. — Isten tudja mi fog velem történni, ha a lengyel országgyűlés újból összegyűl. — Pomponnenak pedig írja, hogy Magyarországon nevetséges roszszul vezetik az ügyeket, ha én ott lehettem volna, minden másként lenne. A magyarországi vállalat csak azért fog megbukni, mert nincs egy erőteljes vezérök, ki őket összetartsa, s meggátolja széthúzásokat stb. Ugyan csak Pomponnenak írja deczember 11-ről. A király és a királyné egészen felvannak lelkesedve a magyar ügy iránt, egy felől hatottak rájok a legutóbbi hírek, másfelől hallom, hogy ő felsége (a franczia király) ismét pénzt ígért nekik. — Bethune decz. 18-án írja XIV. Lajosnak: Minthogy mindent meg kell írnom Felségednek, íme ezt is megírom, hogy mióta az általunk küldött csapatok oly nagy előnyöket vívtak ki Magyarországon (?), a lengyel király és királyné gyakran megsürgetnek, hogy már ők is vegyék valami jutalmát sok gondjaiknak, mert bizonyos, hogy ez által a császárnak engesztelhetetlen ellenségeivé lettek. Most már jogukban van követelni Felségedtől, a mit ígért, ha valamelyik örökös tartományában a császár ellen háborút kezdenek, t, i. a kétszázezer tallért. Igyekeztem katona Ilomonna táján a bujdosók segítségérc titkon az országba lépett ; azt beszélték, liogy ezt Teleki árulta el a lengyel főuraknak, kik szörnyű dühbe jöttek s követelték, liogy minden átlépő azonnal proscribáltassék, főként vezérök Lubomirszki stb. 16*