Századok – 1881

Értekezések - DEÁK FARKAS: A Szobieszky János lengyel király udvaráról 1674 1678. 234

240 KÜLÖNFÉLÉK. 240 ha az erdélyi fejedelem Apafi visszavonulása (separation) anynyira meggyengítené a bujdosókat, hogy komoly actióra nem volnának képesek s a lengyel király nem akarná a választót megtámadni — jókor értesítsen ön, hogy másként intézkedjen s a svédek által tétessem a támadást, kikhez saját seregeimet csatolnám stb. — Reméllem — válaszolja e pontra Bethune 1677. april 8-án, hogy Apafit az erdélyi fejedelmet és Telekit teljes mértékben megnyerhettem Felségednek, s aztán így folytatja : A szerződés a császárral, melyet a krakkói püspök s maga az országgyűlés is sürgetett, s melyre nézve lengyel király ő felsége kénytelen is volt biztosokat kinevezni, bizonynyal megköttetik vala, ha én éberül nem vigyázok. A császári ügynök a szervezés tervezetét előterjesztvén, egyik főpontja, hogy Magyarországon minden intézkedést megsemmisítsen, a mit eddigelé létrehoztam. Követeli ugyan is, hogy a lengyel király se nyiltan, se kézalatt ne segítse, s ne is pártfogolja a magyarokat s ne engedje, hogy akár "Wesselényi, akár más bujdosó menedéket találjon Lengyelországban ; végre a biztosok nagy része megigérte, hogy ha meg is köttetik a szövetség, ezen pont okvetlen ki fog hagyatni A magyarok nyughatatlanul várják az ígért segélyt, az erdélyi fejedelem és Teleki minden jó sikert remélnek, a mellett kérnek a titoktartásra s ezért van, hogy a lengyel királynak s a püspök urnák sem mondhatok el mindent. — 1677. april 30-án pedig Baluze kapitány ilyen levelet küld a franczia külügyminiszternek: Marquis Bethune és neje sok keserűséget tapasztalnak az udvarnál, hol őket senki sem becsüli és senki sem szereti, s tekintélyük teljesen alászállott. A lengyel király, ki senkit se szokott kímélni, nevetségessé teszi őket s a királyné még segíti részint hogy kedvébe járjon a királynak, részint mert gyűlöli a Bethune-öket. Valami nagy lakodalom volt az udvarnál s a marquisnét meg sem hivták. Most azt beszéli, hogy lebetegedni megy haza Francziaországba. A nővérek közt a gyűlölet engesztelhetetlen. A király azt mondja, hogy tizenöt éve bosszantja ez az atyafiság s a király még jobban haragszik. A király azonban fösvény, s indulatos (emporte). Kedvencz főlovászmester^t, ki elbocsáttatását kérte, azzal fenyegette, hogy egy bottal halálra veri s hitvány csontjait a folyóba dobatja. A szegény ember a fenyegetéstől halálra ijedt, s nem akar többé az udvarnál maradni. Ez a főlovászmester szokott felügyelni, mikor másokat veret a király. János (Szobieszky) király nem szereti hallani, ha a franczia fegyverek dicsőségéről beszélnek, a városok bevételét semminek tartja ; a nyilt csatanyerés — az a katonai dicsőség. Vitéz em-