Századok – 1881

Értekezések - DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

230 KUTATÁSOK den zegét-zugát acták töltik be, a legrégibb kortól a legujabbig. Az ember elcsudálkozik, miként maradhatott meg ennyi is, mikor a dolgozókra nézve nincs semmi felügyelet ; levéltárnokról szó sincs, ellenőrzésről még kevésbbé. Hogy ezt a levéltárat szenvedélyes gyűjtők még nem hordták szét a világ minden tája felé ! Valóban csudálkozva állottunk meg a két teremben, mely kora századoknak ezer meg ezer oklevelét őrizte meg. A 743. évtől kezdve a XVI. századig tiz óriási fasciculusban, egybenegyben mintegy százötven eredeti oklevelet őriznek. A. XVI. századon túl aztán az anyag fokozatos arányban nő. Ezek közt pápai bullák a XII—XIII. századból nagy számban, levelezések Trau-városával, Ragusa városának 1286-ból való conscriptioja stb. Külön csomagokban török oklevelek a XV—XVI. századból, számadások, megbecsülhetlen adatok Ragusáuak XIV. századi kereskedelmi összeköttetéseire Velenczével, a francziákkal, mintegy 900—1000 kötetben közigazgatási iratok, mind gondosan bekötve, jelenleg azonban a legnagyobb rendetlenségben. Végtelenül becses anyagot foglalnak magukban a libri reformationum, tanácsjegyzőkönyvek 1306-tól 1741-ig szakadatlan sorban, úgy a maior mint a minor consiliumtól száznál több nagy folio kötetben, melyeknek közlését Tkalcic már megkezdé. Mindezen óriási anyag-halmaz között azonban végtelenül csekély a minket közvetlenül érdeklő adat, s különösen én a magyar diplomaticára nézve úgyszólván semmit sem kaptam Ragusában. Vannak ugyan egyes magánosokhoz szóló oklevelek, különösen Zsigmond, Albert és Mátyás királyainktól; ezek között azonban fontos nincs. Még legérdekesebbnek tartottam Erzsébet királynőnek Pozsegán 1385. évben márcz. 7-én kiadott oklevelét, melylyel a franczia király Fresnel Péter nevű követének közbenjárására Ludovicus de Montegaudio és Colardus de Calavilla nevű hivei által, kik Ragusában fogva tartattak, Ragusával kötött egyességét erősíti meg. Ez oklevelet, mint az Anjoukori diplomácziai emlékek érdekes maradványát, méltónak találtam a Történelmi Tár számára lemásolni. Ugyanezen oklevelek közt találtam ötöt, melyek ránk nézve a Ragusai levéltár legértéke-