Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - II.193

KÉRDÉSHEZ. 196 a szék-el nevezésben az ország védelme úgy volt kifejezve, mint másutt a marchia nevezésben. Az előtt, 1854-ben Szabó Károly is így vélekedett: »Hogy a székelyek az országot fegyverrel véclö határőrök voltak, mutatja az újabb századokig fönmaradt hadi szerkezetök, bizonyítják számos, bár későbbi századokból kelt oklevelek, parancsok és tör vényczikkek, melyekben e kötelezettség mint, régtől fogva létező említtetik.«1) Most, úgy látszik, a székeliek bunisága miatt, más véleményben van. A tavali (1880) Századok 498. lapján ezt írja: »A székelyek nem voltak s nem lehettek Sz. László kora után valamelyik királyunk által Erdély keleti bérczei közzé telepitett határörök, mint Hunfalvy képzeli, hiszi és hirdeti.« Már Thuróczi és Bonfinius sokat mesélnek a székeliek külön voltáról, bogy tiszta luin vérek, bogy más eredetű néppel nem házasodnak össze, bogy saját szokásaik, saját törvényeik, kiváltságaik stb. vannak. Ugyanezt mondhatták volna a szászokról, minden sz. k. városról, minden akárminő külön szabadságot élvező községről, bár ezek azonos eredetűek és nyelvűek voltak is. A középkorban a földbirtokkal járt a jog és kötelesség, de a jog természetesen minden kiváltságolt kerületben, városban, községben nagyobb volt a kötelességnél, hisz abban áll vala a kiváltság. Azért tiltakoznak más kerűletbeli, városbeli, községbeli ember fölvétele ellen, hogy kizárólagos jogaik élvezete ne kisebbedjék. [A székeliek nem zárkózának jobban el, mint a szászok. Határőri kötelességük a XIII. század másik felében, midőn a besenyők elenyészte után a kunok hatalma is megcsökkent s Moldova a magyar korona alá tartozik vala, szinte már megszűnt volt. A következő századokban pedig a nemesség ellen is tiltakozának, úgy mint a szászok, sz. kir. városok és a kiváltságos kerületek meg helységek : minthogy a nemesek a helyhatóság alá nem akartak tartozni, csak az illető jogokat élvezni, de a velők járó kötelességet vagy szolgálatot nem teljesíteni. A mit tehát Szabó K. az idézett helyen mond, hogy »a székely nép ősi földjének szabad birtokosa volt, hogy a székely nemzet jogait a király senkinek nem adományozhatta, ugyanazt mondhatni a *) Uj Magy. Muzeum, 1854-ki évfolyama, II. köt, 464. lapján.