Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - II.193

198 A SZÉKELY KÉRDÉSHEZ. az ismeretlen sírban, midőn a monda Isten ostorának dicsőitvén, félelmesalakjával a népek képzelődését ijesztgeti vala. A germán népek pedig mondai történeteiknek főbősévé tevék. Attila hirével teli vala mind a latin, mind a germán világ. Határozottabb költői alakot teremtének belőle a Nibelungok, melyeket 970 — 985 közt Piligrim, passaui püspök szedete össze. Piligrim, Gejza nagyberczeg kortársa, a magyarok térítése által püspökségét a magyarokra is kiterjeszteni óhajtá. Attilát tehát úgy festik a Nibelungok, hogy Gréjzát ismerhetjük fel benne. Azért lakik Attila Esztergomban, ez a Nibelungok Etzelb urg-j a ; azért kedvez Attila a keresztyéneknek, sőt ő a nibelungeni bősök közt a legemberségesebb alak. A Nibelungok első szerkezete latin nyelvű volt; ezt 1140 tájban egy osztrák lovag, Kürenberger, német nyelven dolgozá fel; egy másik német átdolgozás 1160 tájban őn meg; de csak két újabb szerkesztés, 1190 — 1200-ból, van meg, a mint a német tudósok találják. Akárki szerkesztette is az első magyar krónikát, előtte tudva valának az általános Attila-mondák, tudva vala előtte a Nibelungok költeménye is. Mert a krónika a hunok történeteit Attilával kezdi, s a nibelungeni katastrophával, a Krimhild okozta vérontással, végzi. A magyar krónika nem tud semmit az avarokról, mert a Nibelungok által a hunok kerülének az előtérbe, kapcsolatban azon helynevekkel, a melyek az V. században nem voltak még ismeretesek, hanem csak a második ezrednek első századaiban váltak azokká. A nyugati krónikák (Pertz kiadásában) az avarokat sokszor nevezik hunoknak, de országukat még többször Hunniának. Nagy-Károly rendesen »contra superbissiniam genteni Avarorum in Hunniám« indítja hadseregét. Ellenben ugyanazon krónikák a magyarokat mindenkor ungri> ungari, soha nem huni névvel nevezik. Azon körülmény, hogy az Annales Alamannici, Annal. Sangallienses, Weingartenses, Augienses, Colonienses, Fuldenses, Ekkerhardi IV. casus S. Galli a 925. 933. évről ungri-nak; — az Annal. Lobienses, Winburgenses, a 918. 928. 1037. 1042. 1047. évekről ungari és ungariinak nevezik a magyarokat, világos bizonyíték arra, hogy akkor ezen külföldi írók a magyarok huniságát még nem ismerik vala-Bölcs Leo. Constantinus Porphyrogenitus sem hallának semmit