Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: Hol volt Attila főhadiszállása? 1

8 IIOL VOLT ATTILA jobb viszonyok közt nem tud többet haladni 5 — 6 mértföldnél napjában ; mert podgyászszal és kisérettel utazott. S lehetnek-e kedvezőbb viszonyok Alföldünkön, Tiszán túl az utazásra, mint mikor még a Tiszát is oly jég-pánczél borítja, hogy szekereket, lovakat bír meg? Annál tartósabban be voltak fagyva a kisebb folyók, a tavak és mocsárok. — Jövet Tököly a Tiszán már nem jegen kél által, a szolnoki hidra kénytelen kerülni. De a »Balkány« mocsár jéghátán ló és szekér járhat. A folyók, mikor nincsenek befagyva, nem csak azért akadályai a szárazi utazásnak, mivel az átkelés meglassítja a haladást, hanem mivel kisebb-nagyobb kerülőket kell tenni a révek vagy hidak fölkeresésére. A mocsárokat pedig tisztes távolokban szeretik kerülgetni a nem mérnök lineázta utak. Azt gondolom, hogy régi időkben, bármennyire száraz nyári hónapokban a Tiszán túli vidéken az utas sokkal több kerülőt tett, mint téli fagyok idején, — s igy Tököly fentebbi napi utjai ama vidékre nézve, légbeli távolságot véve, jóval rövidebbek lettek volna, ugyanannyi fáradságra. Mentül régebbi időbe megyünk vissza, a folyók ártere annál nagyobb s mocsár birodalma annál terjedelmesebb, s igy a bármely irányba törekvő utazónak annál nagyobb kerülőket kellett tennie. Azért napi utja egyenes légvonalban annál rövidebb. De ezen irányok közt is tetemes különbség volt. Ha nagyjából kelet-nyugati irányban akart utazni valaki, az sokkal könnyebben eshetett, mintha éjszak-déli, vagy dél-éjszaki irányban akart egy kitűzött ponthoz jutni. Példáúl könnyebb volt Zarándból Hódmező-Vásárhelyre menni, mint innen vagy Makóról Karczag felé. Mert a Tiszántúli folyók nagyjából keletről nyugatra folynak, s víz választó dombhátaikon az út is könnyebben vonúl hosszában. Ellenben éjszaknak tartva, a sok folyón és ártérén keresztben kellett volna éjszak felé haladni. Lehetetlenség lesz vala egy utasnak ott csak nagyjából is következetes éjszaki irányt tartani. — Csak nyugati és keleti nagy kerülőkkel mintegy lavirozva lehetett előrehatolni. Mindez a Tiszán túli vidékre nézve áll, mig a Duna és Tisza köze, melynek nagy részét mellék-folyók nem szelik, minden időben könnyebben volt járható. De különben is a csinálatlan út, vagyis az, melyet az uta-