Századok – 1881

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban - II. 115

120 JÓSLATOK ÉS BABONÁS HIEDELMEK generális is hitt — a mennyire hitt — a papok és boszorkányok jóslataiban; legalább 1707. nov. 17-kén Léczfalváról ezt írja a fejedelemnek : »Itt, Felséges Uram, mind a papok, de Ideált a boszorkányok derekasint biztatnak, hogy Isten kegyehacsségéhül az magyaré lesz a victoria.

1) Egy másik — különben kegyetlenül zord és kemény természetű — kuruez tábornok, az unglii Orosz Pál is emlegeti a Az hóliér íiímet ruhában vala. — Ezt látván az udvariak, senki se száná iitet, csak azt mondák : így köllött níki ! Én pedig remínség és fílelem között helben dilik ; és íme mondja níkem Prínyi : Jöjj utánam ! Es íme az udvari-kapitány (Vay Ádám) megszólíta engem, cg3'ütt lévén az liofínesterrcl, (Ottlyk G-yörgy) : Meg kellett halni íretted az Fejdelemnek ! Kire mondám : Semmi közöm hozzá ! Mond : Az, hogy megírdemlette, mírt nem fogadott szót ? Az hofmester is mondá. En pedig tovább meník az sok udvari had között, kik erülínek hogy megholt az Fejdelem, mondván : Megadá most hitszegisinek az árát, a melyet adott níkünk mikor kijőve, (értsd : Lengyelországból.) Es bíkívcl ballagík ; hanem íme egy franciscanus fráter egy tersínyi puskát mellyemnek veti, mondá : Meghalsz, mert írted holt meg az Fejdelem ! Mondám : Isten akaratja legyen, de énníkein semmi közöm hozzá. És megfenyegeti Prínyi és monda : Isten parancsolta ezt. Az barát is azonnal fíreveti az puskát, és engem egy fakó lóra ültetínek, és kezdik menni Kassa feli, — hát íme élőmben gyű az vitízlü rend, és mondának : hova megyek ? Felelím azt, hogy házom nípihez. És mondák : Oda nem mígy ; temiattod holt meg az Fejdelem ! Kire én : Semmi közöm hozzá ! És ők : Jól esett ; hanem tíged választottunk elüjárónknak, gyere velünk ! És mondám : Jó vitízek, én arra elígtelen vagyok és erőtlen ; vannak sok vitíz generálisok, — válogathattok benne ; én csak már megvonom magam és csupán csak Istenemnek szolgálok. És mondának : Semmiképen nem lesz ebbííl semini is, mert Bercsényit az nímet elfogta, az többi_ rosz, — cl köll jönned egyáltaljában ! En pedig mondám : Kísz vagyok inkább meghalnom, hogysem ily terhet erőm ellen fölvállolnom ! De ők reám ertisedínek. Ilyen küzkedísben fölíbredtem ; úgy tetszett, mint ha újonnan lőttem vala, hogy megmenekedtem ettíil az álomtúl. Adja Isten, jót jelentsen mind az Fölséges Fejdelemnek, az országnak és énníkem is szegínv rabnak ! Alom és esős ildű.z (Eredeti, gr. Forgách Simon kezeírása, két darab papíron. A Gliyinesi Gr. Forgách-család levéltárában, Codex CC, ab Anno 1680, usque A. 1770.) ') Eredeti levél, a m. kir. orsz. lev. kincst. osztályában,