Századok – 1881
Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - I. 97
108 A SZÉKELY пек divatba jötte előtt a nyelvben élő tősmagyaros evr vagy ör magyar szó. mely szolgát jelentett volt, s a melyet a Sz.-László törvénye, többesszámbeli alakban tart meg. Ezt is a finn, osztják, vogul nyelvek segítségével tudjuk meg, a melyekben a szolga óvja, ovi, ort, minek a Sz.-László törvényben megtartott ör felel meg.1) Szóval, a nyelv is történelmi forrás, még pedig nemcsak nagyon hiteles, hanem egyszersmind olyan messze időkre visszavezető forrás, a hová a közönséges történeti források nem érnek fel. Szabó K. mint látjuk, a székeli (székely) szót olyan nemzeti névnek tartja, milyenek a besenyő, kán, kozcír, stb. Ha állana oz, mégis felette csodálatos volna, hogy sem azon források nem ismerik, a melyekből Attilának és hunjainak meg a vezérsége alatt hadakozó igen számos népek neveit és tetteit megtudjuk, sem azon későbbi források, a melyek a régi Dákiának a magyarok idejöttét megelőző történeteit annyira-mennyire kitárják, sem végre a X. XI. XII. századbeli akár görög, akár latin írók soha, de soha nem említik meg. A székel, székeli nevet, ha nemzetnek a neve, vagy már Attila idejében, mint egy külön és más rokon csapatokból kiváló hun törzs nevének kellene tartanunk — s ekkor az a csudálatos, hogy nem fordûl elő a hun törzsök közt ; vagy Attila halála után, a hun hatalom szétoszlásakor keletkezettnek kellene gondolnunk, — s ekkor meg ez a csudálatos, hogy a név keletkezésének semmi látható indokát nem vesszük észre. A krónikák előadása szerint, három ezer hun bujdosott volna el Csigle mezőre, s nevezte maga magát székeli-nck (vagy akár szakul-nak), hogy az ellenség a hun voltukat meg ne tudja. Ilyen módon nehezen támadt egy nemzeti név is. Azonban fogadjuk el a krónikák tudósítását, s higyjük, hogy a 3000 elbujdosott huntól származott volna a székeliség : akkor kétféle történetet várhatunk bizonyosnak, azt, hogy a 3000 ember 460-tól fogva 890-ig tetemes számú népre szaporodik fel, vagy azt, hogy elvegyül a szomszéd népek közzé, s nevestül szűnik meg. Ha tetemes Új példája a hasonliaugú, de külömböző jelentésű szóknak. Magyarban ör custos és ör szolga ; vogulban, osztjákban ur custos, ort szolga, finnben orja szolga.
