Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - I. 97

102 A SZÉKELY igen is, lia a tények mivoltának előállításában hibáztunk, azt helyre kell hoznunk, mikor felismertük. Én Erdélyt, Székelyt így taglaltam volt: erdö-elü, szék-elií, leginkább a kolosvári hid-elve által esvén tévedésbe. Szorosabb utánanézés után látom, hogy erdö-el, szék-el az első két szónak eredeti alakja, melyek hát igazi szó-összetétek : ellemben hid-elve nem szó-összetét, haueni szófüzés, igy hid elve, a melyben a ve harmadik személybeli birtokos rag, mint a régi üldet-ve iildet-je helyett. A régi nyelvben gyakori ezen birtokos ragbeli j-nek v általi helyettesedése ; a mai nyelvben a mag-va szón kivül alig fordul elő. A (hid) el-ve tehát olyan, mint a mag-va. Hogy a mai szokás szerint Erdély, Erdély igazán csak erdö-el, erde-el volt, elég számos tény bizonyítja. Az Anonymusnál erdeu-elu-t találnak. Ámde az Auonymusnál sok и végű szó van, melyeket и nélkül ejtünk ma, melly и tehát nem képző, hanem a szó-tőhöz tartozó, s már az Anonymus irása szerint is elmaradhat vala. Ezért irja az Ung-ot egyszer Hungu-nak, másszor Hung-nak ; ezért vau nála Botondu és Botond. U végű szók, a mellyek u-ját nem írjuk ma: Aeíu-moger = hét magyar, Almu álm, álom, Satur-holmu, Zegu holmu — Sátor-halm, Szeg-halm, Budu-yar = Bud-vár, Surcu-s&T — Sorok-sár, Szerelmu ~ szereim stb. a Temetési beszédbeu uruszág = urszág, ország. Ilyen az erdeu-elu = erdő-el. Ezt a szót a Márk krónikájában erde-eltv-nek találjuk irva, s lehet erde-elv hangú ; de a budai krónikában mindég, pedig sokszor erde-el áll ; Kézainál Erte-elu. S valóban az el minden képző nélkül ugyau azt jelenti, mit a vogul el, ebben eZ(-ma) = eZ(-föld), azaz túlsó föld. Erde-el tehát erdőn túli föld, mit mindnyájan tudunk. Az erde-elből szabályszerint csak erdei lenne, mit a szokás meg is tartott, mert összetétben a két önhangzó nem teszen hosszút, mint a gazda-asszonyból is csak gazdasszony lett. Még is érdél-1 is ejtünk és irunk, talán a hosszú ö (erdő-el) miatt. Az erdei, érdél-bői i képző által lesz erdeli, erdéli jelző, melyet a nyelv főnévnek is alkalmazhat. Továbbá az erdeli-erdéli-ЫЯ, mint más sok esetben, erdely, erdély lett, s ez meglévén, utoljára erdélyi, erdélyi támadt. Az erdö-el erde el-bői látjuk, hogy a viszonyító (post-