Századok – 1880

Állandó s tárcza rovatok - Folyóiratok szemléje - I.

TARCZA. 89 Ha már a még jelenleg is dívó helynevek száma óriási, alig találunk kifejezést Pesty nagyszabású vállalatának jellemzésére, ha meggondoljuk, hogy ő lényeges feladatának tekinti, azon helyneveket is gyűjteni és feldolgozni, a melyeket ma az élet már nem ismer, és melyek csak az oklevelekben találhatók fel. Mekkora kincs ez a nyelvész, es a történetíró számára ! SZEMLE A FOLYÓIRATOK FÖLÖTT. IRODALMUNK emelkedésének egyik kézzelfogható bizonyítványa, hogy a különböző tudományszakok évek óta saját önálló közlönyökkel bírnak, s hogy nemcsak a létezők gyarapodnak, hanem koronként újak is keletkeznek. Sok ezek közül meglehetős hosszú életet tud felmutatni s keletkezése óta folytonosan halad és tért nyert. íme, midőn a múlt év végén azok, melyekről mi beszoktunk számolni olvasóinknak, kiadták utolsó füzeteiket, egy se volt, mely ne jelentette volna megjelenését az új évben is. De mi ezúttal még csak a múlt évi utolsó füzetekkel foglalkozhatunk. Társulatunk ez évi kirándúlásának nemcsak históriai, hanem archaeologiai tekintetben is igen gazdag eredménye volt : ez utóbbiak közlését az »Archaeologiai Értesítői- már egypár hó előtt megkezdé — s IX-ik számában is folytatja, Henszlmann Uti-jegyzeteiben most a segesvári, vízaknai s nagy-disznódi templomokat ismerteti, kimutatván a segesváriban azon részleteket, melyek a kassai templom részlet-utánzásainak tekinthetők. Az alapos készültségü szász tudósok már sok érdekest mondottak el e templomokról, de Henszlmann még mindig talált azokhoz tanúlságos adalékokat. Thalg Kálmán a régi magyar hímzőművészetről értekezik. Annak, ki a kuruez-világot minden részletében annyira jól, mondhatni teljesen ismeri, mint ő — könnyű volt az azoukorbeli hímző-művészetről is új dolgokat mondani. A korábiai és botesi római bánya-gyarmatról Lukács Béla értekezik. A »régészeti irodalom«ban Th. a műemlékek megírása tárgyában kelt tjavaslatot ismerteti szakszerűen. ATárczában Deák Farkas 3 kolosváriXVI-ikszázadi magyar síriratot ismertet. E magyar síriratok nemcsak ritkaságukért nevezetesek, hanem azért is, mert abban az időben Kolos vár még félig-meddig szászváros volt. E magyar síriratok, melyek iparosokéi voltak, mutatják, hogy itt már ezek körében is nagy lendületet vett a magyarosodás. Ugyan-