Századok – 1880

Állandó s tárcza rovatok - M. Tud. Akadémia - X.

tárcza. 855 kell vágni. Rákóczyt azonban német ruhája daczára is szerette jobbágy­sága s midőn Tokaji és társai első győzelmük után a mozgalom élére őt akarák erőszakkal is állítani, egy pár hü jobbágyának köszönheté, hogy e ránézve végzetes s hazájára semmi eredménynyel sem biró mozgalom elől Selmeczbányára menekülhetett, honnan a zajongó nép fenyegetései miatt báró Thavonat bányagróf és Hellenbach orvos segélyével Kis-Tapol­csány és Nyitra felé Bécsbe menekült. A fejedelmi herczeg népszerűsé­gét az udvar gyanús szemmel nézte idáig s várta, hogy fog nemsokára hallani róla, mint a mozgalom vezéréről. De nagy volt a meglepetés, midőn Rákóczy Bécsbe betoppant, hol legelőször legnagyobb ellenségét Kolonichot látogatta meg. A mozgalom híre kezdetben megfélemlíté a bécsi udvart, de miután megbizonyosodtak felőle, hogy sem Petrőczy, sem más, a Tökölyi harczaiból ismeretes vezérök nincsen, megnyugodtak, s a pórlázadás elnyomására gróf Pálffy János és herczeg Vaudemant Károly tábornokok küldettek ki. Azonban a táborba szállással késedelmeskedő báró Ritschan vasasezredes megelőzte őket s az Ónod elfoglalására siető kuruezokat a Harangod mezéjén Bölcs közelében széjjelszórta. Ugyan így járt a Szalontai alatti kurucz sereg is. Ezután Vaudemant által az iszonyú megtorlás vette kezdetét a lázadókon. Zombor, Tarczal, Tokaj, Sárospatak visszafoglaltattak. A lázadók iszonyú kínzások között végeztettek ki. Sárospatakon Rákóczy kincsei a labanezok martalékaivá lettek. Rákóczy a megtorlás hírét vévén, a császártól engedélyt kért Sárosparakra leutazhatni s útjából Nigrelli kassai tábornokhoz tanácskérő levelet intézett, míg Vaudemant-ot táborába való jöveteléről értesítő. Vau­demant azonban Rákóczynak a kuruezok által elfoglalt podgyászai sér­tetlenségét látván, bevádolta az udvarnál, hogy a lázadókkal egyetértett. Erre az udvar elfogatására, mihelyt Rákóczy a táborba érkezik, kiadta a parancsot. A magyar ügy iránt rokonszenvvel viseltető Nigrelli őt óvatosságra inté, minek következtében Rákóczy Makoviczán át vissza­tért Bécsbe. Itt Kinsky miniszter egyik hívétől Marsillitól megtudta, hogy Vaudemant jelentésére már le is küldetett a tábornok számára az elfogató parancs. Rákóczy, hogy a gyanú legkisebb árnyát is eltávolítsa magáról, Menegatti jezsuita atya által magyarországi birtokait német­országi birtokokért cserébe ajánlotta az udvarnak, mit az el nem foga­dott, hangsúlyozván azt, hogy tőle (Rákóczytól) Magyarországon nagyobb szolgálatokat vár, mint ezt Németországon tehetné. Ezután Thaly röviden érinti azon viszonyokat, melyek Rákóczyt Bercsényivel megismertették, kivel együtt szőtte aztán a haza fel­szabadítására vonatkozó terveit a német uralom alól, melyek keresztül­vitelére 1703-ban vállalkozott is. Előadása végén bemutatta Rákóczy 6 éves kori olajfestvényíí arezképe't s egy másik arczképét, mely Guttwirt Melchior jezsuita elé­giái előtt látható; a fejedelmet 14 éves korában ábrázolja s néhány

Next

/
Thumbnails
Contents