Századok – 1880

Állandó s tárcza rovatok - M. Tud. Akadémia - X.

tárcza. 855 kell vágni. Rákóczyt azonban német ruhája daczára is szerette jobbágysága s midőn Tokaji és társai első győzelmük után a mozgalom élére őt akarák erőszakkal is állítani, egy pár hü jobbágyának köszönheté, hogy e ránézve végzetes s hazájára semmi eredménynyel sem biró mozgalom elől Selmeczbányára menekülhetett, honnan a zajongó nép fenyegetései miatt báró Thavonat bányagróf és Hellenbach orvos segélyével Kis-Tapolcsány és Nyitra felé Bécsbe menekült. A fejedelmi herczeg népszerűségét az udvar gyanús szemmel nézte idáig s várta, hogy fog nemsokára hallani róla, mint a mozgalom vezéréről. De nagy volt a meglepetés, midőn Rákóczy Bécsbe betoppant, hol legelőször legnagyobb ellenségét Kolonichot látogatta meg. A mozgalom híre kezdetben megfélemlíté a bécsi udvart, de miután megbizonyosodtak felőle, hogy sem Petrőczy, sem más, a Tökölyi harczaiból ismeretes vezérök nincsen, megnyugodtak, s a pórlázadás elnyomására gróf Pálffy János és herczeg Vaudemant Károly tábornokok küldettek ki. Azonban a táborba szállással késedelmeskedő báró Ritschan vasasezredes megelőzte őket s az Ónod elfoglalására siető kuruezokat a Harangod mezéjén Bölcs közelében széjjelszórta. Ugyan így járt a Szalontai alatti kurucz sereg is. Ezután Vaudemant által az iszonyú megtorlás vette kezdetét a lázadókon. Zombor, Tarczal, Tokaj, Sárospatak visszafoglaltattak. A lázadók iszonyú kínzások között végeztettek ki. Sárospatakon Rákóczy kincsei a labanezok martalékaivá lettek. Rákóczy a megtorlás hírét vévén, a császártól engedélyt kért Sárosparakra leutazhatni s útjából Nigrelli kassai tábornokhoz tanácskérő levelet intézett, míg Vaudemant-ot táborába való jöveteléről értesítő. Vaudemant azonban Rákóczynak a kuruezok által elfoglalt podgyászai sértetlenségét látván, bevádolta az udvarnál, hogy a lázadókkal egyetértett. Erre az udvar elfogatására, mihelyt Rákóczy a táborba érkezik, kiadta a parancsot. A magyar ügy iránt rokonszenvvel viseltető Nigrelli őt óvatosságra inté, minek következtében Rákóczy Makoviczán át visszatért Bécsbe. Itt Kinsky miniszter egyik hívétől Marsillitól megtudta, hogy Vaudemant jelentésére már le is küldetett a tábornok számára az elfogató parancs. Rákóczy, hogy a gyanú legkisebb árnyát is eltávolítsa magáról, Menegatti jezsuita atya által magyarországi birtokait németországi birtokokért cserébe ajánlotta az udvarnak, mit az el nem fogadott, hangsúlyozván azt, hogy tőle (Rákóczytól) Magyarországon nagyobb szolgálatokat vár, mint ezt Németországon tehetné. Ezután Thaly röviden érinti azon viszonyokat, melyek Rákóczyt Bercsényivel megismertették, kivel együtt szőtte aztán a haza felszabadítására vonatkozó terveit a német uralom alól, melyek keresztülvitelére 1703-ban vállalkozott is. Előadása végén bemutatta Rákóczy 6 éves kori olajfestvényíí arezképe't s egy másik arczképét, mely Guttwirt Melchior jezsuita elégiái előtt látható; a fejedelmet 14 éves korában ábrázolja s néhány