Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - V. 22

58 DUNÁNTÚLI HADJÁRAT vay tudósításaiban foglalt adatokkal összevetjük : az óriási túlzás azonnal szembe ötlik. Bottyán ugyan, az általános veszteséget nem teszi ki: azonban a Moóry elestekor hajdúiból elveszettek számát csak tíznek, s a huszárokét 4—5-nek mondja; Bévay ellenben valóságos hivatalos specificatiót ad ezredének veszteségeiről. »Istennek hála, több népemben nem veszett : egy főhadnagy, egy vice-hadnagy, egy zászlótartó (ezé volt a harmadik elnyert gyalog-zászló), s tizenkét közlegény.« v) Ha most már e kétrendbeli jelentésből kitetsző 30 elesetthez hozzáveszszük a többi ezredekből az egész harcz alatt elhullottak számát: alig hihető,hogy az összes veszteség halottakban 100 embernél többre ment volna. Ugyanis a lovasságból majd mi sem veszett, — mert ezt még az ellenfél sem említi ;2

) legtöbbet kellett aránylag veszteni Moóry ezerének. Hogy lehetett pedig ily, viszonylagosan csekély áldozattal győzniök, illetőleg ellenfeleiknek négyszer, vagy a foglyokkal együtt ötször annyi veszteséget okozniok : azt a czélszerű hadfelállítás következtében különösen a csata elején történtek magyarázzák meg. Ugyanis a császáriak veszedelmének főrészét a tőrbe csalt, körűi fogott, alig néhány perez alatt s magyar részről »kár nélkül« tönkre tett horvát-rácz csapatosztályok megsemmisülése tette. Annyi bizonyos, hogy a kuruezok általában s méltán földicsekedtek e soprony-keresztúri szerencsés diadalmukkal, és több ilyet kívántak magoknak.3) B. Révay Gáspár oct. 6-iki levele Eszterházyhoz. 2) Festetich Pál többször idézett levelében írja: »Megfordult a magyarság, hátot adtak ; Mlgos Generális Uram utánok, Keresztúron általüzvén : gyalogját ott tartván, azok tüzet adtak egyszer a mieinkre, — csak rajtok mentek, feleset ellövödöztek, (a hajdúk németet?) 3 gyalog- és egy lovas-zászlót elnyertek ; házokba is vévén magokat : a várost reájok köllött gyújtani. Mennyi veszhetett a magyar gyalogságban ? még bizonyost nem tudhatni ; ha mi bizonyost értek, megírom Ngodnak.« A lovasság veszedelméről nem is emlékezik: tehát azt magok a császáriak is jelentéktelennek tárták. 3) Korvínyi János föszemlebiztos írja Szombathelyről, 1707. oct. 10-kéről Eszterliázynak, a Bottyán és Bezerédy közt a múlt hó folytán fennforgott némi súrlódások szerenesés kiegyenlítéséről szóltában : »à mi nagyobb penig, Bottyán uram ő Nga mindjárt, az én jelenlétemben