Századok – 1880

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században 533

A XIII. SZÁZADBAN. 537 Ily egyszerű eszközökkel nem lehet városaink nemzetiségeinek egymáshoz való viszonyát kifejteni ; csak is a kútfőknek, legyenek azok okmányok, törvények vagy krónikák, apróra való átvizsgálása vezethet némi eredményre, de csakis azon esetben, ha nem szorítkozunk azon helyek vizsgálatára, melyek közvetlenül emlékeznek a nemzetiségekről, hanem minden, bár csak következményeiben arra vonatkozót is felveszünk tanulmányunkba. Legtöbb közvetett adatot szolgáltat erre mindenesetre a 13-ik század telepítési és városalkotási eljárásának vizsgálata. A város alkotásnak a tizenharmadik században három módja volt : egész új telepek alkotása s azoknak szabadságokkal való ellátása, mint azt Zágrábnál, *) Kőrösnél2), Kamarnál 8

), látjuk ; egy-egy várhoz tartozó helységnek várnépekkel növelése s igy királyi várossá alakítása, mire Győr 4) szolgálhat példáúl ; vagy pedig valamely községnek vagy csekélyebb szabadságéi városnak kiváltságokkal ellátása, úgymint Nyitránál 5

) történt. Azonban, miután a magyar városi rendnek Szent Istvánon kezdve, ki Székes-Fehérvár szabadságában elrendelé, hogy a városba települő idegeneknek azon joguk legyen, mint az odavalóknak, a telepítésre nézve a dalmácziai városokkal, melyeknek befolyását a hazai városokra általában tagadni nem lehet, homlok egyenest ellenkező iránya volt : az apránkénti betelepülés is képes volt, nemzetiségi szempotjából is, igen jelentékeny eredményekre vezetni. nyabb rangúból s a város közönséges gastjainál bizonyára nem voltak magyarabbak e burgerek. De másutt is találkozunk a civis és esküdt azonosításával. így Pozsony kiváltságában ily hely fordul elő : »ha az esküdtek vagy polgárok (jurati vei cives) a törvénylátásbin hanyagok volnának stb.« (Pozsony kiváltságát 1. Fejér Id. mii VI. 1. 107.) A cívisnek az esküdttel való gyakori azonosítása is mindenesetre bizonysága annak, hogy a civis semmivel sem volt alacsonyabb rangú a hospesnél sőt, legalább néhol, magasabb s hogy e nevek nem jelzik a polgárság különböző nemzetiségeit. !) Lásd feljebb. 2) Fejér id. mü IV. 2. 164, 3) Endlicher: Rerum Hungaricarum Monumenta Árpádiana. 503. 4) Fejér id. mü. V. 1. 146. 5) U. a. IV. 2. 455.