Századok – 1880
Értekezések - DEÁK FARKAS: Dávid Ferencz emlékezete. Jabab E. 510
514 TÖRTÉNETI IRODALOM. 514 egészen megváltozott volt. Az ifjan elhalt János Zsigmond választott kir. és ország fejedelme után a buzgó katholicus Báthoryak kora következett s nagyon is jelezve volt az idők változásában, hogy az elért vívmányokkal jó lesz megelégedni s ez alapokon a gyakorló eklézsiát felemelni, constituálni, gyökereztetni és virágoztatni. Azt mondja a szerző, hogy Báthory István megválasztatása után Blandratát, Hagymásit, Kendi Sándort adományokkal, kitüntetésekkel, maga részére vonta; ez pedig csak oly felesleges gyanúsítás szerző részéről, mint a mily felesleges volt fennebb Melius szidalmazása. Mert ebből az látszik, hogy Báthory okos fejedelem volt, nem akarta az uj felekezetet elnyomni, hanem véget akart vetni az államot örökös izgatottságban tartó újításoknak és szövetkezett az uj kit conservativ és államképes tagjaival. A Tordán 1572-ben Báthory alatt tartott országgyűlésen mind helyben hagyatnak a vallásokra vonatkozó eddigi végzések s igy a maros-vásárhelyi is és csak az mondatik : »de ha valakik eddigi religiójukban valamit újítanának stb. büntettessenek.« (206. lap) s ugyanazon lapon megírja a szerző, kogy Dávid Ferencz már azokhoz is hajlamot mutat, kik a lélek halhatatlanságát tagadták. Szép dolog az a népszónoki telietség, mely miudig a tömeg szájaízére tud beszélni az utcza-szegletek emelt köveiről s mely a szabadelvűség csengő-bongó phrásisaival mindig tovább és tovább halad az eszmék folyton vékonyuló légkörébe, az elvont eszmék apostolai és martyrai mindig számíthatnak az érzékeny szívek rokonszenvére, de az ilyeneknek a gyakorlati élet rendesen kevés hasznát szokta venni. Nem a jesuitismus ejtette meg Dávid Ferenczet, hanem az, hogy nem ismerte fel az üdvös működés határait, nem tudta magát mérsékelni, nem volt állam férfi s hogy haladó párti lehessen, öntudatlan is koczkáztatta a szerzett vívmányokat. És hogy ha ma megkérdezzük a virágzó unitárius egyházat, szép iskoláit, templomait, alapítványait, egyes mívelt tagjait és községeit, nagyon valószínű, hogy azt fogják felelni : jó volt, hogy Blandrata és Kendi Sándor és társaik megőrizték az alapköveket s fenntartották a már megalakult egyházat, megszilárdították a még gyenge hajlékot. Mert ha egyszer ismét felbontották volna a már elfogadott végzéseket s ujabb és mindig ujabb toldalékokkal akarták volna felforgatni és változtatni az egyszer elismert egyházat: nagy kérdés, hogy váljon a Báthoryak korszakában keresztül vihették volna-e, a mit János-Zsigmond király idejében megtehettek ; s valljon ha Dávid Ferencznek útjába nem állván, reá bízták volna mindvégig a vezérkedést, milyen lett volna a jövendő ? s ma volna-e virágzó unitárius status ?