Századok – 1880

Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A magyarországi székely telepekről 490

-498 KÜLÖNFÉLÉK. számú székelység telepedett ki, melynek hűséges hadi szolgálataiért У. István s utóbb fia IY. László a tordai vár Aranyos nevű földjét, a későbbi Aranyosszéket, örök birtokul adományozta, lY. Lászlónak 12S9-ben kelt s későbbi királyaink által többször megerősített adományleveléből kétségtelen. Hogy pedig már Aranyosszék megszállása előtt is voltak Magyarországon, Biharban, Pozsonyban, s több vármegyében is székely-telepek, kitetszik a- mindjárt fölhozandó adatokból, melyek azonban arra a kérdésre, hogy e telepek mikor, melyik királyunk idejében alakultak, fölvilágosítást nem adnak. Magyarországon székely-telepeket ismerünk. I. Bihar-vármegyében. A bihari székelységről az 1217. évre a nagy-váradi regestrumban találunk emlékezetet. Ennek egy adata szerint a bihari várjobbágyok közt voltak székelyek, kik Székölszáz nevezet alatt egész századot alkottak. Ezek társuknak és igy várjobbágynak állították Dőst, ki magát szabadnak mondotta. A király parancsára a bihari ispán ez ügyet megvizsgálván, kihallgatta a bihari várjobbágyokat, Lukács hadnagyot és társait, kik Dőst várjobbágynak vallották; minthogy azonban erre esküt tenni nem mertek, az ispán Dőst a király poroszlója és a tanúskodott bihari várjobbágyok előtt szabadnak nyilatkoztatta. Ezen székelyektől vette nevét a Bihar vármegyei Székelyhíd mezőváros s a ma már oláhok által lakott Székelytelek falu. Ez utóbbira, mely Geszthez 2 mértföldre esik, vélem vonatkozónak a váradi regestrum 265 §-át, melyben olvassuk, hogy a Geszt helységből való Kalád néhány ellopott juhát a Székely falubeli Bétánál (apud Betam de villa Sceciil) találta meg. Székely telepre mutat még Biharban a Telegd helynév is, mely hajdan 1) Anno ab in cainacione domiui 1217, rognante gloriosissimo rege Andrea, Simone Uaradiensi episeopo existente, Gyula comité palatinó, Nimcha comité Bichoriensi, Anniano lectore et notario, Bichorienses de eenturia Sceeulzaz, et horum praecipue Tenkeu de villa Ebey impecierunt quendam liberum hominem nomine Deum, dieentes quod corum esset conduis. Deus autem dixit se liberum esse omnino. Nincha itaquc comes Bichoricnsium, ex precepto regis eos discuciens, interrogauit responsa ioubagionum Bichoricnsium, scilicet Luce Hodnogionis, Petri, Bibac, Tegegu et aliorum. Qui cum prefatum Deum et ipsi castrensem esse dixisseut, posuit hoc super iuramentum eorum. Quibus iurare non audentibus, castrcnses condemnauit et predictum Deum liberum esse denunciauit, atque per Ioancham comitem pristaldum regis, praesentibus prenominatis castri ioubagionibus libertatém eius nobis fecit contestari. ltegestrum do Varad. 208. §. Endliehernél, Monumenta Arpadiana. 692.1.