Századok – 1880

Értekezések - WERTHEIMER EDE: Nagy-Szeben a mult század második felében - II. 466

NAGY-SZEBEN A MÚLT SZÁZAI) MÁSODIK FELÉBEN. 471 Természetesen ezen zajosabb életmóddal a régi házi rend már nem egyezett meg. A szász nők gondolkodásmódja, valamint nevelésök és foglalkozásuk a XVIII. században, oly jelentékenyen átalakultak, hogy megérdemli a fáradságot, kissé közelebbről venni szemügyre a dolgok azon lefolyását, mely a nőt a XVIII. században egészen másként tűntette fel, mint elődjét a XVI. és XVII. századokban. Korábban a szász leányok és asszonyok háziasságukra, vagy a »testvéri« és »szomszédsági« társnőkre voltak utalva. Mezei és kerti munkával, s főzés, sütés, mosás, fonás és szövéssel foglalkoztak. A leány szíve dobogott, midőn a húsvét napja közelgett, mely alkalommal a legnagyobb húsvéti tojással tüntethette ki azt a legényt, ki neki leginkább tetszett, s ki talán őt nemsokára oltárhoz fogja vezetni. Ellenben, ha a leány asszonynyá lett, egész életén át, ritkán jutott ahhoz, hogy egy más világot ismerjen meg, férjének szomszédságán kívül. A ház ellátása, a férj és gyermekek ápolása, és a felügyelet a cselédek fölött képezték az ő tevékenységi körét, melyben kiválóan uralkodott Legföljebb az előkelő patrícius nők engedték meg maguknak; hogy kissé eltérjenek ezen életmódtól. Mert már a legfelületesebb míveltség, például ha valaki olvasni és irni, vagy épen a spinetten vagy hárfán játszani tudott, jeléül tekintetett annak, hogy az illető csupán pátricius leánya lehetett. De egészben túlnyomó volt azon nézet, hogy a főzés, sütés, mosás, fonás, a mezei és kerti munka, a legelőkelőbb tudományok, melyeknek ismerete a nő számára az életben, okvetlenül szükséges. A nagyszámú életvidám idegenek, kik Nagy-Szebenben laktak, nemsokára megtanították a szász nőket arra, hogy a főzés, sütés, mosás és fonás nem a legelőkelőbb tudományok, melyekre szükségök van. A jobb rangú nő elé egy uj életet varázsoltak ; saját példájok által arra birták, hogy hagyja el házának szűk körét, s jelenjen meg a nyilvánosság színpadán, ennek bájos dísze gyanánt. Ugyanezen nők, kik most mint úrhölgyek léptek ^Sächsischer Hausfreund 1871: Sächsisches Frauculeben im XVI. u. XVI Г. Jahrhundert von Gustav Seivcrt,