Századok – 1880

Értekezések - TORMA KÁROLY: Budapest története I. köt. Írta Salamon Ferencz - 418

TÖRTÉNETI IRODALOM. 425 Pannóniában Carnuutum és Aquincumot vehetjük ama stratégiai alappontoknak, a melyekből a Duna-Tiszaköz s a Felvidék meghódításának, a nagy barbár test átövezésének fel a Kárpátok vonaláig, vagyis a legtermészetesebb s legerősebb határig, kell vala kiindulnia, s viszont a Daciában nyert alappontnak majdan Moldova s a Seretk-Pruth-Dniester felső folyása melléki terület meghódítására szolgálnia. A kikerekített Pannónia és Dácia védelme mindenesetre könnyebb lesz vala, mint a becsorbított Pannónia-Daciáé. Hogy a római a Duna-Tisza síkján soha sem érezte volna magát otthonosnak, ellenvetésnek nem fogadhatnók el. Az bizonyos, hogy a római maga aligha mivelte volna e földet s tán be se fészkelte volna magát oly helyre, mely szokásainak, ízlésének kevéssé felelt meg ; de lett volna gondja arra, hogy bensziilött néptörzsek miveljék számára a gazdag Alföldet épen úgy, mint a hogy az úgynevezett Mezőséget a királyhágóntúli részekben míveltette, hol csak egyes latifundiumokkal bírt a római birtokos, de maga kevéssé lakta s csak itt-ott tűnnek fel egy-egy magán település nyomai, azonban annyival több barbár tanyáé, helységé a Mezőség csaknem minden községének határán, hol a barbár s vegyest római készítményü ipartárgyak maradványai tömegesen fordúlnak elő. Vagy lia nagyobb példát akarunk, csak úgy megszállta volna a római az Alföld síkját, mint az ép oly, sőt sívárabb földü Syriát, Mesopotamiát, Afrikát, Numidiát, Aegyptust stb. A mily szigetféle földterülete volt Daciának a barbárlakta Mezőség, melyet a két Szamos, a Maros és a két Küküllő völgyeire telepített római helységek s táborállomások egész sora körített: csak oly békés, földmivelő, adózó barbár sziget lesz vala a rómaiak Alföldje is, melynek északi, felső részét a Kis-Kárpátoktól fel a szatmár-megyei Szamos-zugig városokkal, helységekkel, erődökkel igyekeztek volna betelepíteni s ekként az egész nagy síkföld rendszeres körülövezését létesítvén, a két provincia békés birtoklását teljesen biztosítani. Valószínűnek tartjuk, hogy a vácz-tiszai úgynevezett Csörszárka a barbárok egy védvonala akart lenni Trajanus tervezett foglalása ellen. De a nagy császár eszméjét utódai vagy nem tudták, vagy nem akarták foganatosítani, minélfogva az előretolt Dacia védelme már a Hadrianust követő időben mind nehezebbé vált s végre is ama provincia határát nyugatról vallummal, mely a Dunától a Nagy-Szamosig vonatott, kellett biztosítani, a pannóniai dunamentét pedig, főleg Aquincumon alól, számos katonai őrhelylyel. E nézetünk bizonyítékáúl szolgál a tény, hogy Aquincumon alól valamennyi dunamenti erőd a Trajanus utáni korban keletkezett. Trajanusnak a Duna-vonal ama részének megerősítésére volt szüksége, mely Carnuntumtól a folyó délre