Századok – 1880

Értekezések - TORMA KÁROLY: Budapest története I. köt. Írta Salamon Ferencz - 418

422 TÖRTÉNETI IRODALOM. 422 Az ó-budai őshelység alapítóinak a kelta araviscokat tartja. A kelta mint az ókor barbárjainak legtanulékonyabb, ügyesebb faja, meglehetősen kifejlődött polgári intézményekkel bírt, melyek a rómaiakéhoz több tekintetben hasonlítottak. így egyebek közt főleg abban, hogy a kelta népek politicai és közigazgatási egységeit szintén egyes központi városok, civitások, alkották. A pannóniai kelta törzseknek is külön-külön ily központjaik lehettek, a mit érdekesen illustrai egy Fermóban lelt s valószínűleg hazánkra vonatkozó felirattal, melyben a boiok és azalok civitásáról van szó. Valószínűleg hasonló civitas volt az araviscok ó-budai helysége is, mely több más kelta telep központja lehetett. Positiv emlékek azonban erre nézve nincsenek, mivel a római, a ki mint rendesen az autochthonok főbb helységeit szállotta meg, az araviscok e városát is átidomította, emlékeit szétszórta, a magáéval összekeverte. A kelta faj tehetségét kissé túlbecsüli Salamon, midőn azt írja, hogy »ha bölcseség volt a pannóniai városok és erődök elhelyezésében, az útak irányának kimérésében — a minthogy valóban volt is — az nagyobb mértékben volt praehistoricus, mint római bölcseség.«: Aligha. Az egyes kelta néptörzsek miniatűr országocskáinak — jobban megyéknek mondhatnók — határait, politicai beosztásét, közlekedési vonalait stb. az egyes törzsek kisebbszerű érdekei szabhatták meg s aligha a hazánk területét lakott egész kelta fajé; a törzsek számbeli aránya, gazdagsága, a czél egymás mellett úgy a hogy megférni irányozta, valószínűleg a czirkalmat ez országocskák határainak kiszabásánál s bizonnyal nem egyéb. A rómait ellenben, legalább azokban a századokban, a melyeket jobbaknak nevezünk s a melyekbe Pannónia foglalása és fejlődése esik, hatalmas, öntudatos állameszme vezette ; a pontokat, hová városaikat s erődjeiket építék, útjaik irányát ez eszme szabta ki, mely a barbár pannonokra nézve nemhogy irányadó lett volna, sőt jobbadán érdekeikbe ütközött. S ha e pontok és irányok a barbár ember korábbi alkotásaival néha összeestek, inkább csak puszta esetlegnek tulajdoníthatni. Pannónia egy részét Augustus a Kr. e. 34. s a Kr. u. 9. évek között hódította meg. A nagy uralkodó czélja e bódításban nem az volt, hogy Dio Cassius szerint unatkozó légióit foglalkoztassa s a barbárok számlájára élelmezze, hanem az a fontos czél, hogy a birodalom szétszórt tagjait szárazi útakkal kösse össze. A Dráva és Száva közti s a Dráván fel a Balaton háta megett Bécsig terjedő föld, mely Augustus pannóniai foglalásának zömét képezte, a Száva mellékét egyrészt a felső Rajnával, más-