Századok – 1880
Állandó s tárcza rovatok - Vegyes közlések - III.
262 TÁRCZA. hogy Danczkától nem messze ma is virágzik a Szerdahelyi-család egy ága, melynek őse szintén kurucz bujdosó vala, s előbb Erős-Ágost lengyel királyt, majd 1717 óta I. Frigyes Vilmos porosz királyt szolgálta, mint főtiszt a ma 1. sz. a. ismert porosz dragonyos-czredben. Ezen ezrednek több magyar tisztje is volt, név szerint Szent-Iványi, Szent-Mülóssy és Meskó Gyula (Julius) hadnagy, ki 1692-ben született, tehát midőn Rákóczival hazáját elhagyd, ínég csak 19 éves ifjú vala. Lehet, hogy ez ugyanaz a főnt említtetett Meskó Ádámmal, ha t. i. két keresztneve volt, s Poroszországban az ott inkább divatos Julius nevet basználá. E Meskóról 1730-ig vezetnek a nyomok. Utódja a lelkes porosz testőralezredes egész szenvedélylyel nyomozza a régi bujdosó magyarok emlékeit a balti tenger vidékein. — Sok ily buzgó ügybarátot óhajtunk hazai történelmünknek a külföldön ! — Az ORSZÁGOS LEVÉLTÁR kincstári osztálya immár teljesen átköltözködött a Belügyministerium egyik nagy termébe. A munka négy liéteu keresztül szakadatlanul folyt reggeli 8-tól d. u. 5 óráig. Az Országos Levéltárnok főfelügyelete és szakvezetése alatt négy levéltári tisztviselő vezette az átköltözködést. A feladat, tekintve a tél kellő közepét, mikor is az átköltözködés elrendeltetett, fölötte terhes volt. Az Orsz. Levéltárnok ez alkalmat arra használta föl, hogy a sok részében ismeretlen és rendezetlen beosztású levéltár egyöntetű terv szerént állíttassék föl. Legelőbb a diplomaticai levéltár, vagyis az 1526. terjedő oklevelek szakgyüjteménye álíttatott föl az új helyiségben. Ez osztálynak rendezése lassan ugyan, de folyvást halad; vezetője Lovag Ováry Lipót, — mint sajnálattal értesülünk — már hosszabb idő óta beteg, s most szabadsággal távol van. Beosztott tisztviselő : Tagányi Károly. A kincstári levéltár a nagyteremben felállított 12 állványban helyeztetett el, és pedig: az 1 7 72-ig terjedő gyűjtemények egymással ősszefüggőleg külön választattak az 1772. utániaktól, ez évben orgamsáltatváu a mk. udvari kamara, s ez imígy mintegy határvonalat képez a levéltárban. A levéltár állományáról pontos törzslajstromot vett föl Nagy Gyula levéltári fogalmazó. Az ismeretlen s elég nagy számmal előfordúló apróbb gyűjtemények is rendeztetnek, s így alapos reményünk lehet, hogy ezt az országban — egyhangú vélemény alapján mondjuk — legértékesebb levéltárat nemsokára teljesen ismerhetjük. Külöuban a kutatók kényelmére az egész Orsz. Levéltárról egy »Rövid áttekintés«-nek össze-