Századok – 1880
Állandó s tárcza rovatok - Vegyes közlések - III.
260 TÁRCZA. tán elveszett volna, megmentett az cnye'szettöl. Végre azonban 3 előfizetője maradt — s ekkor beszüntette a lapot. Emellett még igen szép gyűjteményt hozott össze a régi történeti emlékekből, mely valószínűleg az erdélyi múzeumba fog kerülni : Utolsó időben még egy más vállathoz fogott: Kolozsvárit a hírlapokból s folyóiratokból könyvtárt akart összeállítani, mely egészen a honi joumalisticának lett volna szentelve. A kinek valaha szüksége volt régi lapokra — az tudja, hogy milyen nehéz dolog azokat megtalálni, s az bizonynyal sajnálni fogja, hogy vele ez eszme is sírba szállt. Szóval irodalmunk Papp Miklósban egy sokoldalú, tevékeny s tehetséges embert vesztett, — ki eddig is megtette kötelességét, s ki ezután, lia a halál élte javában nem ragadja ki, még sokkal többet tett és tehetett volna. Nyugodjanak porai békében ! — BÉCSI TITKOS LEVÉLTÁR. Febr. elején egy történettudósokból és szakemberekből álló magánértekezleten, egyebek közt szóba került a bécsi cs. és k. titkos levéltár is, az ott divatozó eljárás az egyes kutatókkal szemben, annak statutumai stb. Az értekezlet összehívója, Ipolyi püspök a történelmi társulat elnöke előadta, hogy a magyar delegátióban már tavaly óta függő kérdés, illetőleg követelmény, hogy a titkos levéltárnál, mely egyrészről közös hivatal, de másrészt hazánk történetére nézve tömérdek anyagot tartalmaz, egy magasabb állású magyar hivatalnok is alkalmaztassák. A követelés, bár jogosnak ismertetett el, alap hiányában függőben maradt. Az idén ép a volt külügyér kérdezte utódját, hogy vájjon történt-e valami ez irányban ? Az állapot pedig az, hogy egy igen tehetséges, s már eddig nagy szolgálatokat tett fogalmazó-gyakornokon kívül — kinek mellesleg mondva előléptetésre kilátása sincsen — a magyarságot senki sem képviseli. Mindamellett szóló indítványára a delegátó ezen követelését fenntartá a jövőben is, s igy tán van kilátás, hogy majd egykor érdekeinket tekintetbe veszik. S igen fontos kérdést pendített meg szóló, mint a dclegátió tagja, hangsúlyozván ugyancsak a delegátióban, valamint magán uton is, hogy a kutatást a titkos levéltárban nem a legliberálisabb elvek alapján engedik meg, jelesül bizonyos irányban moiiopolium űzetik, másrészt régmúlt dolgokat »bizonyos« szempontok miatt nem közölnek — bár egyebekben a tisztviselők magatartása a legnagyobb dicséretet érdemli. Ez előterjesztést nagy érdekkel hallgatták, s élénk eszmecsere fejlődött ki, melynek pozitiv eredményeit abban foglalá össze az értekezlet vezetője, hogy a követ-
