Századok – 1880

Állandó s tárcza rovatok - Folyóiratok szemléje - III.

TÁRCZA. 255 reproductio. A szöveg is gazdag es tartalmas mint a rajzok : nemcsak, hogy a jelesebb régészek — llampel, Torina, Pulszky Ferenez, Henszlmann, Czobor, Dobóczky — egész sorával találkozunk, hauem maga a tartalom is mondhatni változatos. Képviselve van a római régészet, érmészet, pecséttan, a keresztyén archaeologia, ismertetve vannak, még pedig tüzetesen és behatóan a hazai leletek egy oly tanulságos és körültekintő czikkel, mint a rákos-palotairól írott. Figyelemmel van kísérve a külföld, s az egyveleg apróságai sok érdekes tudnivalót közölnek az olvasóval. Van olyan is, mi szornorítólag hatott ránk : ez a Montenuovoféle érem gyűjteményről szól. Ez a gyűjtemény a legnagyobb és legnevezetesebb azok közt, mely európai vásárra került. A magyar osztály benne 12,000 darabbal szerepel — melyek közt sok igen ritka, nagybecsű, tán egyetlen példány is van. Szerencsére az átalános biztosító társaság adott a múzeumnak 150 frtot — s így, miután saját, sokfelé igénybe vett költségvetéséből csak keveset fordíthatott rá, ez is vehetett. »íme a hazai politico, összefüggése a hazai érmészettel.'« jajdúl fel Hampel úr, megemlítvén, hogy egy csomó nagybecsű dolgot a külföldnek volt kénytelen átengedni. Bizony a politica drága dolog, s a korteskedés sokba kerül .... nem jut műkincsek vásárlására. No majd visszaváltjuk egyes darabjait kétszeres áron, — úgy mint : Nagy István kéziratgyűjteményét. — Az EGYHÁZMŰVÉSZETI LAP 2-ik száma épen oly tartalmas, mint az első. »A kehely« czím alatt egy nagyobb tanúlmány kezdetével találkozunk, mely az őskeresztyéu üveg-kelyhekröl szól, tíz ábrával van ellátva, s alapos és tárgyát kimerítő dolgozat. Érdekes a kethelyi plébánia oltárkövéről adott leírás is, melyhez 3 ábra szolgál. A többiek részint alkalmiak — mint ITaynakl bibornok alapítványa az egyházi festészet emelése érdekében — részint apró közlések. Minden az arehaeologiával foglalkozónak, ajánljuk e füzetek megszerzését. — A FIGYELŐ I. füzetét Endrődi Sándor nyitja meg egy tanúlmáuynyal Dugonics Andrásról, mely tulajdonképen azon kicsinylő felfogással szemben, melyet Bodnár Zs. nyilvánított a Dugonics-ünnepély alkalmával, méltányolja e férfiú irodalmi állását. Jakab E. befejezi Kazinczy és Toldy levelezésének ismertetését. Dr. Ferenczy Zoltán a kuruezvilág énekeit ismerteti. Úgy látszik, egy hosszabb tanulmány kezdete, s valódi hazafi lelkesedéssel tárgyalja azon kor költészetét, s hozza kapcsolatba a történet eseményeivel. Csaplár Benedek közöl egy részié-