Századok – 1880

Értekezések - Dr. MARCZALI HENRIK: II. József első foglalási tervei 185

186 I Г. JÓZSEF viczi béke legfőbb eredményei elveszésével végződött. Végre a lángeszű porosz király Németországban is megszünteti a Habsburgok hegemóniáját és a monarchiával egyenlő jogú és hatalmú államot alapít. A Poroszország ellen való eredménytelen küzdelem tölti be Mária Terézia egész uralkodását. Kimutatta az eddigi rendszer tarthatatlanságát, melyben a tényleges erő sehogy sem felelt meg az ideális igényeknek. Csökkentette a monarchia területét és hírét egyaránt. A változást mintegy kifejezi, hogy megsűznik a Francziaországgal való versenyzés ; a Bourbonok már nem a császárságban látták fő ellenségüket. Ha a birodalom fenn akart maradni, le kellett mondania a középkori sallangról; a középkori birodalomból modern állammá kellett változnia. Hogy ezt belátta és hogy nagy eszét és még nagyobb szívét teljesen ezen munkának szentelte, az képezi M. Terézia történeti jelentőségét. Épen, mivel ő annyi század óta első uralkodójuk volt, ki nem volt császár, közelebbi viszonyba jöhettek a népek királynőjükhöz. A Habsburg dynastia egyenes ágának utolsó uralkodója mintegy természetszerűen vezeti át a népeket történetük egy újabb fokára. Megifjúlt dynastia, új kor, új eszme lép uralkodásra II. Józseffel. Még külső és belső tekintetben egyaránt meg voltak százados hagyományai a régi rendszernek ; állást kellett foglalni az uralkodónak mellettök vagy ellenök. A monarchiának és különösen hazánknak sorsa felett döntött a küzdelem, melynek első bajnoka maga a fejedelem volt. Midőn a M. T. Akadémiától azon megtisztelő megbízást nyertem, hogy II. József korának történetét hazánkban megírjam, természetesen első sorban nemzetünk sorsa érdekelt, azon tragicus összeütközés a magyar nemzet történet szentesítette intézményei és a XVIII. sz.-nak a császárban megtestesült újító eszméi közt, mely történetünket új irányba terelte. Tanulmányaim azonban szükségkép a külső political kérdésekkel való foglalkozásra is vezettek azon szerves összefüggésnél fogva, melyben mindig áll egymással a nemzetek belső fejlődése és külső helyzete, különösen pedig, mivel a császárnak hatalmasan előtérbe lépő egyénisége természetes kapcsot képez a kettő között. Nagyrészt ugyanazon kérdések merülnek fel, melyek még korunkat is foglalkoztatják : ugyanazon erők küzdel-