Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Schwicker: Politische Gesch. der Serben czímű ismertetése - I. 168

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 173 összes kiváltságait megerősíti és »az összes illír és rácz nép ren­deinek« óhajait legkegyelmesebb indulattal tekintetbe veszi. Az Erdélyre önkényileg kiterjeszkedő patriarchai hatóság az 1769. évi congressuson elismerésre törekedett, de az illir ud­vari bizottság ezt a kérést végre most, midőn szőnyegre hozatott, elutasítá, és pedig határozottan. Az illir udvari bizottság, midőn 1747. évben megalakítatott, bevonta hatáskörébe az erdélyi görög nem egyesültek ügyeit is, de a feladat alól csakhamar fel­mentetett, és ezentúl igen szigorúan őrködtek azon, hogy se az illir deputatio, még kevésbbé a metropolita az erdélyi görög hi­tűek felett törvényhatósági jogot ne gyakoroljon. A bécsi udvar eljárásának oka nem az volt, hogy a Leopold-féle kiváltságok­ban Erdélyre legkisebb czélzás sincs, vagy mintha a magyar al­kotmányt tisztelni akarta volna, hanem abban rejlik, mert Erdélyt a vallás-unióra nézve leghálásabb működési térnek tartotta. II. József rendszere azonban egészen más törekvésekből áll. Az ő szándéka már 1783. évben oda irányult, hogy az erdé­lyi és a bukovinai püspököt a karloviczi metropolita egyházi ha­tósága alá vesse, és a nevezett két püspök csakugyan meghívást nyert az 1786-ban Karlovitzon tartott püspöki zsinatra, de ez alkalommal határozottan azon következtetés ellen megjegyzés történt, mintha az erdélyi görög nem egyesűit vallásúak ma­gyarországi hittársaik kiváltságaiban részesülhetnének. Uj ok a metropolita és a szerb nép elégedetlenségére. A szerbek szívóssága azon törekvésben, hogy kiváltságai­kat kibővítsék, s ezzel a statusban statust alakítsanak, a XVIII. század dagályos, és néha émelygős stilus curialisában is termé­keny talajra talált. Az udvari hatóságok az igénytelenség álarczá­ban mutatkozó kifejezések, elnevezések horderejét sokszor nem értették, és mikor érteni kezdték, azok feszegetését vagy kerül­ték, vagy ha a pillanatnyi politika ezt nekik javasolta, azokat el is fogadták nem ritkán azon szándékkal, hogy alkalmas idő­ben visszavonják azt, a mit előbb engedélyezni látszottak. Az első kiváltságok idején a metropolita egyházi és világi fenható­sága, a caput nationis, a congressus, a rácz vagy illir natio, ren­dek stb. folytonosan emlegettetnek, de mind ezen kifejezések az idő folyamában megszorító magyarázatot nyertek. Két ellenkező irány igyekezett érvényre jutni majd titkos majd nyilvános úton. A szerbek kiváltságaikban kimeríthetlen forrást találtak folyto­nosan újabb igények emelésére, az udvari hatóságok pedig a már is sok bajt okozott áradás visszaszorításán fáradoztak. Ez sokszor sisiphusi munka volt. A patriarcha sok intés, és rendre utasitás daczára magát mindig a szerb nép nemcsak egy­házi hanem világi fejének is tekinté, és mint ilyen intézkedett is.

Next

/
Thumbnails
Contents