Századok – 1880
Értekezések - PESTI FRIGYES: Schwicker: Politische Gesch. der Serben czímű ismertetése - I. 168
170 .TÖRTÉNETI IRODALOM. 170 vívott győzelme újra felébresztette a szerbekben azt a reményt, hogy visszatérhetésük nem sokára lehetséges lesz ; de a következő események e reményeket mindinkább elsorvasztották. így állván a dolgok, a szerbek legalább ideiglenes megtelepedést vettek ezélba, és az udvar sok féle intézkedést tett a szükséges megszállási helyek kijelölhetésére. Még 169Э. évben is azt mondja egy udvari bizottság, hogy a szerbeknek állandó lakházaik nincsenek, hanem hogy sátorokban és földlyukakban élnek, hogy, mihelyest szükség, lakhelyeiket azonnal elhagyhassák, és kivándorolhassanak. A nép, mely ily állapotban van, melynek helyzete sok tekintetben hasonló volt az ország által nem nagy örömmel látott bosnyák menekültekéihez napjainkban, józanul csak nem gondolhatott arra, hogy azon országnak egy része, melyben menekülést és venkégszerető fogadtatást talált, az ő számára mint külön terület dihasítassék, saját kormányzása alá helyeztessér k, és az anyaországgal szemben független állást foglalhasson. És az eredeti kiváltságokban az ilyen aspiratióknak és engedélyeknek valóban nincs is semmi nyoma. Igaz, hogy a császári kiváltságlevelek, az erősítvények, oltalmazványok és pártfogó levelek a patriarchának kezdetben nemcsak egyházi, hanem világi fenhatóságot is engedélyeztek a szerbek fölött, és őt ezen nép főnökéül elismerték, mi által ez a montenegrói fejedelemhez hasonló autocrat lett volna, — de ez nem a magyar földön letelepülő szerbekre volt értve, hanem azon szerbekre, kik a császári fegyverek védelme alatt régi hazájukba visszavezettetvén, Törökországban fogják újra felépíteni hazájukat. A karloviczi béke azon meggyőződésre hozta a hazájukból kiűzött szerbeket, hogy visszatérési reményükről le kell mondaniok és hogy ideiglenes tartózkodásuknak Magyarországban véglegessé kell válnia. Ezen fordulat a szerbeknek egészen más körülmények közt és egészen más czélból adott kiváltságok veszedelmét csak most kezdte mindinkább éreztetni. A bécsi udvar szertelen szabadságokkal halmozta el a szerbeket és azok patriarcbáját azon czélból, hogy azon népet együtt tartsa és erejét a törökök ellen felhasználja, — de azért is, hogy mindig hű, és vakon engedelmeskedő liarczosai legyenek a magyarok ellen, kik szabadsági törekvéseikkel az udvarnak mindig kellemetlenek valának. A szathmári béke után az országnak belső szervezete az udvarral már nagyobb egyetértéssel vette kezdetét, de éppen akkor mindkét fél érezte azon kiváltságok zavaró hatását, melyeket egy rövidlátó politika a szerbeknek engedélyezett. A bécsi udvar mindenek előtt a patriarchát már nem akarta a
