Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

THAL Y KÁLMÁNTÓL. 145 Meghallak e roppant lármát okozott ausztriai beütés hírét Pálffy és Nádasdy tábornokok is, és azonnal siettek vissza Sárvártúl Sopronyhoz,x

) hogy Bezerédyt odaszoríthassák, vagy legalább a lineánál eléje állván, gazdag zsákmányát tőle elszedhessék. Azonban a gyors és győzős paripájú kuruczokkal a dandárnok ismét oly sebesen jára, mint styriai becsapásakor ; úgy, hogy mire Pálffyék nov. 16-kán estére Sopronyhoz visszaérkezének : ő már szerencsésen, minden veszteség nélkül átjött a lineán, sőt meg is telepedék kőszegi fészkében.2

) yond Baden : lie was obliged to return the same night notwithstanding the distance to his sport from hence was no less, than twenty five Englisch miles, and went without either of the Empresses or Archduchesses, which is unusual, those sports in this country having something of solemnity belonging to them. It was thought unsafe for his Majesty to spend one night in those parts General Palfy, having sent to cour an account of ten thousand Hussars which were making excursions all over the Country, some into Stiria, and some into Austria. And during the time of the Emperor's being there the said General was at hand with three thousand horse to cover the Country.« (Archív. Rákocz. II. oszt. III. köt. 348. 1.) x) Kőszeg városa nov. 16-kán követeket küldvén Pálffyhoz és Nádasdyhoz : a követség a tábornokokat e napon már nem többé Sárvárott, hanem a Szombathely és Csepreg közt fekvő Patyon találá, viszszatértökben. (Kőszegi jkv.) 2) Bezerédy Imre ezen ausztriai expeditiójáról így tudósítja 1707. dec. 6-káról régi tábornokát b. Károlyi Sándort: Míg én Styriából megtértem, »azalatt Pálffy lejővén Sopron túl Sárvárhoz, — mind ollyan fáradtsággal viszont Újhely felé fölcsaptam. Nagy-Martonban lévén háromszázig való lovas-német, és rácz, s annyi gyalog-ellenség, kiken is rajtok ütvén hajnalkor, — ötvenig valót lecsapkodtunk, egy német strázsamestert pediglen ötödmagával rabúl hoztunk. Ezt meghallván Pálffy, sietett visszamenni Sopronyhoz, gondolván azt, hogy engemet mellettem való hadakkal Austriában szorítson ; de nem telhete kedve benne : mert mire ő Sopronyhoz ment, — én akkorra meg is tértem minden kár nélkül, szép nyereséggel. Nagy-Martont pediglen fölraboltatván, egy részét el is égettettem az városnak ; az ellenség pediglen az cemeteriumban vonván magát, tovább nem bolygattam, hanem egyenessen Austriának eredvén, a hol is katonáim szintén Újhelyig és Padonyig (Baden) nyargalódzottak ; az császár vadászaton lévén idéki, — sietett Ujhelybe szaladni.« (Gr. Károlyi-levéltár.) Pálffy mozdulataira nézve olvassuk még Bercsényi leveleiben Századok. 1880. II. fűzet. 10