Századok – 1880
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118
142 DUNÁNTÚLI 1IADJÁRAT csáros. feneketlen sarat. Az átgázolást erőszakolni akarák így is, — és csak midőn már. egynehány katona, több munkára kirendelt paraszt és számos ló beledőlt s ott veszett a mélységes habarékban : győződtek meg nem kis bosszankodással, hogy az átkelés lehetetlen.x) De, csak most! Gondolák az egyszer föltett szándékukban mindezek daczára állhatatos Bottyán és Balogh Ádám, és az annyi fáradsággal előkészített terv végrehajtásáról nem tettek le végkép, — csak elhalasztották azt. E tervezett nyúlási expeditióra és átkelési kísérletre vonatkozólag a következő három, egykorú tudósítás fekszik előttünk : 1. Gr. Eszterházy Antal írja 1707. dee. 9-kén Érsek-Újvárból Bercsényinek: »Veszem levelét Bottyán János uramnak, bogy valamely kompokat vetett volna az Rábczán, Balogh Ádám uram commandója alá rendelvén bizonyos ezoreket : kívánta volna Szolnok nevű faluban postéroló horvátságot megüttetni, söprősi hidat elrontatni és azután Austriút széltében prédáltatni és a benn lévő malmokat felégettetni. De Kenessey István secretíiriusom írja, liogy Bottyán uramnak ezen intentiójában semmisem lett : mert Tóközben odagyüjtötte az hadakat, s a nagy vizekben úsztatással, egynéhány embernek veszedelmével s majd sokaknak megfagyásával által nem mehetett, — re infecta vissza kelletett térni.« (Eredeti levél, gyűjteményemben.) 2. Szekeres István ezredes, Kocsrúl 170 7. dec. 11-kéről így ír e dologrúl Eszterházynnk : »Generális Bottyán uram ezelőtt már alkalmas üdó'vel, Balogh Ádám és Pető uraimék tanácsokbúi kívánván egy próbát tenni a Nyulasra, arra nézve fölcommendíroztattam az elmúlt hetekben regimentemmel. Kegyelmes Uram, nem tudom ugyan Balogh Ádám és Pető uraimék szíveket ? mert Generális Uramat úgy informálták ő Kegyelmek, hogy Kapinál csináltatják által a hidat a Rábczán; de nem tudom mi végre ? Libén-Szent-Miklósnál vettették által, s ott a katonaságnak nyereg-szárnyékáig való sárt és vizet köllött gázolni, melynek két s három ujjnyi fagyása lévén : katonák s parasztemberek is vesztek belé ; azonban mennyi ló-kár esett, s az hideg miatt mennyi sanyarúságot szenvedutt a katonaság ? — meg nem írhatom.« (Eredeti levél, gyűjteményemben.) 3. Eszterházy Antal írja 1707. dee. 25-kéről, nagyon is utólag, Bercsényinek : »Generális Bottyán János urain ő Kegyelme az elmúlt napokban contiahálván az egész hadakat, az Nyúláson lévő postérungban helyheztetett ellenségnek próbálására nézve, az Rábczán kezdte vala az hadakat költöztetni ; de az Rábeza vizének nagy áradása miatt egynehány lónak s katonának veszedelmével vissza kelle térniök.« (Tábori könyv.)
