Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

138 DUNÁNTÚLI 1IADJÁRAT rontatni, városokat, falukat sarczolni, s az égetésen kívül — a melyet keményen eltiltott — mindennemű ellenségeskedést elkövetni. A költött hír megtevő hatását. A bánt kémei azonnal, még nov. 10-kén értesíték Bottyánnak a Rábaközbe érkezéséről s hirdetett veszedelmes szándékáról. Pálffy sem vala rest : kapta magát, vasasai és a horvátság egy részével s a Pozsonynál oet. vége felé általjött két ezred némettel »nyakaszakadtában« kiindult Ovárból, és sietett, hogy a Fertőt Nezsider, Feketeváros felé megkerülve, — még jókor érkezhessék a fenyegetett Soprony s főként Német-TJjhely s az ottani osztrák határok ótalmára, melyelmek védelme különösen lelkére köttetett a bécsi udvartól.És sietése annyiban nem is volt ok nélkül, hogy ha a Nádasdy alatt lévő sorhadi ezredekkel idejében egyesítheti erejét: Bottyán támadásának a sopronyi lineákon sikerrel állhat vala ellent, avagy őt Ausztriában odaszoríthatja, s a prédát hadaitól a megtéréskor visszanyerheti. Ámde Pálffyt ezúttal kémei akaratlanul is megcsalták : Bottyán nem ment Sopronynak.2) Bezerédy Imre ezalatt nov. 10-kén Derecskéről beütött Ausztria délkeleti szögelletébe, s Gahlstetten át Stájerbe, Friedbergnek vette útját. E fallal kerített várost, úgy a két század által őrzött Graffendorfot, nemkülönben Hartberget és a fegyveres *) Ehhez járult még Bezerédynek Soprony körül nov. 8 — 9-kén t ett lármáskódása is, melynek híre szintén igazolni látszott a bán előtt kémeinek tudósítását. 2) Bottyán tábornok 1707. nov. 12-kéu a Rábaközbül, Beledről jelenti Bercsényinek : »Szintén most, a midőn vészem Exciád nálam kedves két rendbéli leveleit, éppen akkor fáradozom régen feltett szándékomnak véghezvitelében. Jóllehet nem kicsiny fáradsággal, mindazáltal, a mint az vizek árjai kívánták, imitt is, amott is hét hidakat csináltatván, az hadakkal beérkeztem Rábaközben, holott is subsistálván két napokig, míg derekasan minden dispositiókat megcsináltam : színt adtam a dolognak, mintha Ujhely és Soprony felé újonnan menni akarnék; (ez) beérkezésemmel hírül esvén Pálfi uramnak: mindjárt nyakaszakadtában Ovárbúl a horvátokkal és két regiment némettel — a ki is Pozsonnál jött által — retirálta magát Soprony felé. Ezen órában vagyok azért én is indúlófélt, hogy általmenvén a Lajtán, lwstilitást kövessek, megtilalmazván mindazáltal az égetést, a malmaikon kívül.« (Eredeti levél, gyűjteményemben.)