Századok – 1880

Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - I. 1

MILLEN ARIÜM. 5 Ha már most Lebedia északi és keleti szomszédjai tekintetében a Volga menti helyzetet a Dunára alkalmazzuk — nem tévesztve szem elől a sokkal nagyobb távolságokat — a kozárok mintegy Bulgáriában és Oláhországban, a besenyők Bácsban és Bodroghban, a bolgárok Pestmegyében, a burtaszok Fehérben, Esztergomban és Komáromban laktak és a mintegy Baranyában, és lej ebb délfelé tanyázó magyarság első tartománya oly formán érhette a bolgárok és besenyők földét, mint Baranyának északkeleti csúcsa, Székcső vidéke, Bács-Bodroghot és Pestmegyét. A nyugati határ megállapításánál nem szabad felednünk, hogy a IX-ik században még a mai Nagy-Oroszországnak is csak kisebb, nyugati részét lakták szláv népek, melyeknek határát e déli vidéken, kelet felé, valamivel Kiev alatt a Dniepernél kezdve, a Deszna képezé. Kiev körűi laktak a poljének, mezei lakók ; feljebb északkeletnek a szeveriaiak ; azután a Dnieper és Szós között a radimicsok, az Okkánál a vjeticsek. *) A poljének, Kievnek építői, bírtak ugyan már némi míveltséggel : de a szeveriaiak, a radimicsok és vjeticsek — a Nestor-féle évkönyvekkel szólva — mint a vadállatok, az erdőkben laktak s a míveltségnek oly alacsony fokán állottak, hogy még a családi életet sem ismerték.2) Ez ismert adatokat csak annak kimutatására hozom fel, hogy ide a lovas magyarok be nem hatottak, s Lebediának nyugati határa ezeken túl már nem terjedett. Kérdéses azonban, hol lehetett a határ Kievtől délre, a [mai jekaterinoszlavi helytartóságban ? A Dnieper Kiev alatt egy nagy kanyarúlatot tesz délkeletnek, Alexandrovszkig. A folyam e részén kezdődnek Kremencsuknál az örvények, majd a hires vizesések, melyek a zaporogi kozákoknak nevet adtak. Alexandrovszknál a folyam ismét irányt változtat, és most már délnyugotra fordulván, a fekete tenger adatokat közöl Neumann : Die Hellenen im Scythenland, I. jelesen a 96 — 98. lapokon. *) Besztusev i. h. 4. 1. 2) Előttem a Nestor féle Krónika Biolawszky kiadásában (Monumenta Poloniae Historica I. 557 és kk. II.), és lengyel fordításában fekszik ; használtam mellette segítségül Schlözer és Seherer német fordításait; utóbbinál a fennti hely 46. 1.