Századok – 1879
Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718
meg az oláii incolatus ekdélyben. 723 kok igazság és törvény szerint Ugrint illetik ? Azok mindnyájan azt vallván, hogy mind Ugrin maga mind ősei birták Fogarast és Szombathelyt: mí tehát azokat mindenestül visszaadtuk Ugrin mesternek.« Azt vélhetné valaki, hogy ime 1291-ben az erdélyi országgyűlés tagjai nemesek, szászok, székelyek és oláhok ; tehát ez utóbbiak egy rangúak valáuak a székelyekkel és szászokkal. Ezt a véleményt már az az általános tény helyteleníti, hogy sehol és soha így nem volt összealkotva az erdélyi országgyűlés, a hol és a mikor csak tudósítást veszünk arról. De maga az előadott történet is világosan megmondja, hogy az alkalommal András király nem országgyűlést tartott Gyula-Fej érvárott, hanem törvényszéket, a melyre Ugrin mester a szomszédságában levő kenézeket és talán köz oláhokat is vitt fel magával, hogy a hasonlókép szomszéd székelyekkel ós szászokkal együtt bizonyságot tegyenek birtokjoga mellett. Ugyanaz esett meg tehát 1291-ben Gy.-Fejérvárott, a mi másutt is annyiszor, mennyiszer. Р. о 1363-ban Haczagon Péter erdélyi alvajda előtt meg a Hunyadmegyei országos nemesek, összes kenézek és a Haczag kerület oláh vénei előtt bizonyíttatik meg a perben levő kenézségi birtok jogi mivolta. 1) Ugyanott Csák László vajda tizenkét esküttel és a Haczag nemeseivel törvényt ül Pusor és Serei kenézségi rész dolgában. 2 ) Az elemzett oklevél tehát nem változtatja meg azt a képet, a melyet az okleveles forrásokból nyerünk az oláhokról. 3 ) 8. §. A mit a püspöki tized felől tudunk, az is megerősíti azt ') A többször idézett oklevél szerint, Kurz, Magazin, II. 300. 2) Fejér, Codex Diplom. XI. 503. 3) Szirmai Szirmay Antal, Szathmár-vármegye, I. Rész (Budán 1809.) 1 — 9. lapján elég világos képet. ír a szatmármegyei kenézek- és vajdákról, hogy földesuraik irányában mi kötelességeik és jogaik valának ; jelesen hogy háborúba az urokat fegyveresen követték, hogy szabadon rendelkezhettek vagyonaikról, szabadon költözködhettek; ha nemesedni akartak, nem volt szükségük földesurok engedelmére ; kenézségeiket másnak is eladhatták stb. — .Még 1595-ben is a magyar helységek bírák által, az oláh helységek vajdák által kormányoztattak. Annak is hoz fel egy példáját Szirmay, hogy a s/.atmári királyi kenézek az oláhoktól ötvenedet szedének és szolgáltatának be, »az erdélyieknek szokásához képest«, teszi hozzá magyarázatul.
