Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718

720 bolla marton és éder károly csul és Volkul popa (sacerdos) mint kenézek bírták volt. De birtokaikat, melyek a császáré azaz Zsigmondé (úgymond Csák László erdélyi vajda 1435-ben), elpusztítván és néptelenítvén, Moldovába kibujdosának, s az ország ellenségeivel czimboráskodván, hűtlenekké lőnek. A vajda tehát tizenkét esküdttel és a Haczag nemeseivel meg kenézeivel törvényt ülvén, megfosztá őket kenézségök részétől s azt a császár képében (in persona praefati domini nostri imperatoris) másoknak adományozá. x) A kenézek és vajdák lassankint magyar nemességet szerezvén magoknak, természet szerint meg is magyarosodának. Ilyetén átalakulás igen gyakori a nemzetek történeteiben. A nemesedést azonban néha sérelemnek is tekinték az érdek felei. Az erdélyi káptalan bizonyságot ád 1408-ban arról, bogy előtte István, a ponori Cboel fija, és Haczakon lakos (volahus de Hadzak) a maga és testvérei Yárb, Dömötör, Dános és Gyurkás nevében óvást tett Juga ellen, ponori Szaniszló fia ellen, a ki az elvállalt közös kenézségnek negyed részét, magának nemesi czímmel tulajdonítja, nekik nagy sérelmökre (idem Juga, nescitur quo ductus consilio, quartam partem ipsius possessionis Ponor, titulo nobilitatis sibi ipsi usurpare et applicare niteretur.) Ellene mond tehát mindenféle titkos vagy nyilvános beiktatásnak a nevezett Ponor birtok negyedrészébe. 2) A megnemesedett és magyarosodó oláhok tehát kiléptek a köz oláhság rendéből és népéből. A köz oláhságot ellenben, igen mozgó életmódjánál fogva, a városi és löldmivelő falusi népség nagy terhének tekinték a XIV. és XV. sőt még a XVI. században is. Yranchich р. о. a XVI. században így ismeri Erdélyt : Azt, úgymond, három nemzet lakja : székelyek, magyarok és szászok. Hozzájok kell ugyan tennem az oláhokat is, a kik számra nézve akármelyikét a három közül utóiérik ; de nincsen szabadságok, nincsen nemességök, nincsen tulajdonuk, keveseket kivéve, a kik Haczeken laknak s a kik Hunyadi János idejében, mert annak hathatós segítségére voltak a törökök elleni hadakozásaiban, nemességre jutottak. A többiek mind Fejér, Cod. Dipl. XL 503. 2) Mart. Schwartner. De Scültoliis per Hnngariam quondam obviis. Budae 1815. A 155. lapon.