Századok – 1879

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése. - IV.31

66 MÁ.RT1NOVICS É8 TÁRSAINAK ÖSSZEESKÜVÉSE mentségét is találja, desperatus anyagi viszonyaiban. Mint huszár kapitány jó szívének és szeszélyeinek sugalmazását követve, elpazarolta egész vagyonát. Fizetésére, majd nyugdíjára volt utalva, és miután ezt elvesztette, teljesen tönkre jutott. Most, jó idő óta Budán egy nyugalmazott kapitánynál, Soyer bárónál lakott, a kinek neje — a közhit szerint — viszonyban élt vele, és kitartotta őtx

). Ellenben Hajnóczy ezen válságos napokban is méltó maradt múltjához és eszményeihez, melyeknek szolgálni vélt. Azon nyugalommal, melyet csak a szilárd meggyőződés és az önzetlen törekvés biztosít a cselekvés embereinek, folytatta rendes életét. Hivatalos teendőit az utolsó óráig lelkiismeretes buzgalommal végezte. A kamarai levéltár 1794-ik évi ügyiratai tanúságot tesznek erről. Meglepetve látjuk itt Hajnóczy fogaimazatainak nagy tömegét, melyeket osztályfőnökei rendszerint változatlanúl hagytak helybe. De mikor a nagytevékenységű kamara-elnök, iSzécsen, kezeibe jutottak, rendszerint jelentékeny irályi változtatásokkal kerültek vissza az osztályba. Néha egész pontokat fogalmazott újra ; máskor megelégedett azzal, hogy az »altefata« »Sacratissima« és »benigne« szócskákat, melyeknek alkalmazásában Hajnóczy nem volt oly bőkezű, mint az akkori ' stylus curialis követeié, iktatta be. Az építkezési osztályban volt alkalmazva. A kincstári épületek átalakításának és megújításának, az országos költségen eszközölt építkezéseknek ügyeit vitte. Foglalkozása tehát oly természetű volt, a mely megnyugtathatá az iránt, hogy nem fogja összeütközésbe hozni politikai meggyőződéseivel. Es mégis, a sors sajátszerű játéka, hogy épen az elfogatását megelőző napokban, oly intézkedésekben kellett, átiratok és rendeletek fogaim által, közreműködnie, melyek bizonyára élénk fájdalommal töltötték el lelkét. Ez idő tájt nagy számú franczia foglyok szállíttattak Magyarországba, a kiknek elhelyex) Barkó tábornoknak augusztus 7. és 27., Van Hannekart vezérőrnagynak augusztus 3 0. és szeptember 3-iki jelentései, végre a Soyerházaspárnak augusztus 30-iki vallomásai — a bécsi hadügyministerium levéltárában.