Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - III.668

bolla m, és édér к. meg az oláii incolatüs erdéíiyben. 669 A székelyek telepítése koráról nem is szoktak nálunk vizsgálódni, mert a közhit hun ivadéknak tartja, s a történelmi kritika ellenébe a krónikák állításait, s a közhiedelmet hozzák fel. Eltekintve a székely magyar nyelvtől, a melyen ugyanazon saját és idegen tulajdonságok tetszenek fel, melyek az összes magyar nyelven láthatók, s a melyben ugyanazon elavuló névragok (рар-ш/i, pap-nutt, pap-no7) fordúlnak elő, a melyek a gömöri és más táj nyelvben is avuló félben vannak ; eltekintve, mondom a székely magyar nyelvtől, mely határozottan egy és azon változásokat mutatja, melyek az összes magyar nyelvnek történeteit teszik : vannak külső események is, a melyek a krónikák véleményét és a közhiedelmet csak mesére támaszkodónak mutatják. Attila halála után az ő fiain győzedelmeskedő gepidek foglalák el a mai Erdélyt s tárták ezt 568-ig. Ezen száz év alatt tehát a székely hunok a gépid néppel együtt laktak volna Erdélyben, még pedig mai területökön. A gepidek és hunok közt Attila halála után lobogó ellenségeskedés dühönge : de azért lehet feltenni, hogy sikerűit a székelyhunoknak kiengesztelődni a hatalmasabb gepidekkel. A többi hunok, t. i. a históriai hunok emlékezése azután is él, mert mozognak, hadakoznak ; a Grepidiában lakó hunokról nincsen szó sehol és soha ; szintoly csendesen lappanganak, mint a képzelt szomszédok, a rumun rómaiak. A gepidek mint afféle nyughatatlan nép, abban az időben be-becsapnak a római császárok földjeire és rabolnak ; a császárok keresve keresnek nekik ellenséget ; de a zugban csendesen ülő székely hunokat és a római dicsőségen élődő rumunokat, természetesen, nem látják, létöket nem tudják. Justinianus császár tehát 527-ben a longobárdokat híjjá Pannoniába s ösztönzi a gepi-Firnhaber, Wien, 1857. A 113. lapon. — Valahányszor oklevelet idézek a gyűjtemény megemlítése nélkül, a melyből az véve van, azt az U rk и nd enbuc h-ból vettem. — Müller Fridr. az Arohiv des Vereins fiir siebenb. Landeskunde, Neue Folge, Zweiter Band. (Kronstadt 1857.) а 293 — 3 19. lapjain, minden érvet összehordott és megvizsgált, melyek Sz.-István alapítása mellett látszanak szólani : de tanúságaikat bizonyítóknak nem találá. Kár volt Horváth Mihálynak a Keresztyénség első százada Magyarországon (Bpest, 18 78.) czímü müvében tudomást nem vennie a Müller dolgozatáról.