Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - IV.629

666 dunántúli iiadjákat ledkeztek meg e mellett a lakosok kifosztásáról, különösen marháik elhajlásáról sem ; ezer darabnál több marhát prédáltak. r

) Rabutin Pápának s környékének elhamvasztása után »gazdag prédájával« Pálffyt vissza Győr felé rendelé, maga azonban némi lovassággal előremenvéu, Marczaltőtűl diversóit tett Körmendnek, hihetőleg: hogy ezen váracskába és Sárvárba élelmet vessen. (Aug. 16.) De azután sietett vissza ő is Győrhöz, hol már aug. 17-kén estvére találjuk, 3) Buda felé fölvett útjára készülőben. Az első kurucz csapat, mely Pápára a németek távozása utáu aug. 16-kán bement: épen a pápai katonaság volt, Tersztyánszky István alezredessel. S a mint a kemény hadfiak az irtóztató dúlást, szülőházaik, édes mindenök rémséges pusztúlását szemlélték: keserves átkokban törtek ki, s kétségbeesésökben zászlójokat az utcza porába vetve, elszéledének, — menteni, a mi még netalán menthető. 3) Ezen fájdalmat lehet érteni ; de ép oly érthető, és teljesen indokolt Bottyán tábornok felindúlása is, a ki mindjárt másnap, aug. 16-káu kiadott nyílt-leveleiben az egész országrész lakói, Isten és emberek előtt rettentő boszút hirdetett. S ígéretét 1707. aug. 22-kén ez eseményekről, nem tudni kinek: »Mi illeti hírek dolgát, Bottyán János Uram ő Nga Dunántúl való földen szerencséssen járt, az Rabutin németjeiben alkalmasint lecsapdozott s elevenen is fogott; revanesolni akarván, Pápa felé ment s felégette Pápát.« (Eredeti levél gyűjteményemben.) *) »Generalis de Rabutin prope Papam eoeliei Bothiani plus quam 1000 peeora abstulit, eamquc urbem cum pagis vicinis concremavit.« Tudatják Bécsből 1707. aug. 27-kéről a köllni »Iiclationes«-sel. (1707, LXXII-ik sz.) 2) Wiennerisches Diarium.— Szalay L. Magyarorsz. Tört. VI. köt. 472. 1. 3) »Ezen órában gytitt Pápáról Tersztyánszky, Exciád oberstlajdinandja, referálván, hogy a midőn pápai katonaság utolsó romlásokat látták volna : publice az utczán elvetették zászlójokat, nagy zúgolódással és átkokkal mondván, hogy soha többé nem kuruczoskodnak, s azzal cl is széledtek, zászlójokat az utczán elvetve elhagyván : kénteleníttetett kapitány uram csak közlegényekkel fölvitetni az utczárúl a zászlót, úgy hozta el magával.« (В. Révay Gáspár levele 1707. aug. 17. a karakói táborbúi gr. Eszterliázy Antalhoz.)