Századok – 1879

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése. - IV.31

58 MÁ.RT1NOVICS É8 TÁRSAINAK ÖSSZEESKÜVÉSE fejti meg, hogy nem akarta azokat, kik legközelebb állottak szívéhez, veszélynek tenni ki. Öt egyént ismerünk,a kiket Hajnóczy mindkét társulatba föl -vett. Úgy mint Abaffy Ferenczet, Árva megyének az 1790-iki országgyűlésen követét, és a reform-pártnak akkor úgy a szószéken, mint a sajtó terén egyik vezérét ; Ambrózy Gábor királyi ügyészt ; Szentjóbi Szabó Lászlót, gróf Teleky Sámuel erdélyi cancellár titkárát; Szén Antalt, ki a helytartótanácsnál szerény hivatalt viselt, és a kit arra ösztönzött, hogy Horvátországban szerezzen proselytákat ; végre Verseghy Ferenczet, ki most a Marseillaiset magyarra fordította és más forradalmi dalokat szerzett, a melyeknek egyike a magyar és horvát katonákhoz volt intézve, oly czélból, hogy a francziák elleni háborút előttök gyűlöletessé tegye. Első sorai a következők : A francziák ellen magyarok s horvátok Ti véres fegyverrel miért indulnátok. x) Hajnóczynál és Laczkovicsnál buzgóbb és sikeresebb tevékenységet fejtett ki Szentmarjay. Tizenegynek nevét ismerjük, a kiket megnyert. És pedig ő nem szorítkozott a fővárosban tartózkodó vagy itt megjelenő elvtársakra. Szatmár-megyébe utazott, hol július 7-én gróf Károlyi Józsefnek a főispáni méltóságba való ünnepélyes beiktatása alkalmából, az ország minden részeiből gyűltek össze előkelő férfiak. Itt találta Kazinczy Ferenczet is, kivel Hajnóczyra hivatkozva, a reformátorok társaságának czélját, szervezetét és kátéját közié. Az ifjú Hirgeist most is híven szolgált mesterének, és az egyetemi ifjúság körében szerzett a szabadság és egyenlőség társaságának tagokat. Ezalatt Martinovics, bár június második felében visszatért Bécsbe, nem maradt tétlen. Az általa választott három igazgató 1) Az itélet azt hozza fel ellene, hogy »tarn Cantionis Marsiliensis . . . ad tactus musicos reductio, nec non croaticae quoque cantilenae pestiferas pariter . . . expressiones continentis ad metrum redactio« súlyosbítja bűnét. — Szirmay pedig írja »Cantionem . . . Marsiliensem ad sumenda adversus Regem et Regni status arma conceptam : .... necnon similem croaticam cantilenam ad metrum et tactus inusicos redegit.«