Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

SZENT-ISTVÁN ÉS ALKOTMÁNYA. ELSŐ KÖZLEMÉNY. I. Múltunk nagy alakjai közt alig van egy, kivel többen foglalkoztak volna, mint Szent Istvánnal. Különböző időkben, különböző felfogások, majd a szentet, majd az államférfiúi emelték ki személyében, és dicsőítek, némely ujabbkori dessonantia kivételével. A szentnek tetteit nem kell fejtegetnem ; tudja azokat mindenki; de a nagy fejedelemnek képe már nem oly él tisztán a köztudatban, ámbár élei elmék foglalkoztak a kérdéssel : mit köszönünk — a valláson kívül — Szent-Istvánnak ? Sokat mondtak, sokat írtak róla, de talán épen e sok az oka, hogy, mindig csak a fölhozott véleményeket latolgatva, combinál va, mintha tények volnának, sokszor nem láttuk a kútfők tanuságtételét, és máig sem különböztettük meg tisztán azt, a mit ő maga tett, attól, mi müvének csak következménye, fejleménye volt. Azon ugyan immár túl vagyunk, hogy a 48-ig fennállott »ősi« alkotmányt és jogot egészen nevével hozzuk kapcsolatba; de még mindig hajlandók vagyunk keze nyomát minden intézményen ott látni azon időpontig, midőn a viszonyok hatalma és az Anjouk politikája hazánkat közelebb hozta a nyugati államok feudalitásához. Távol van tőlem azt állítani, hogy mind az, a mit ő alkotott, már a XIII. században elenyészett, vagy úgy elváltozott, hogy többé az ő müvének nevezni nem lehet : de szintoly bizonyosnak tartom azt is, hogy valamely intézményt csak azért, mert az Aranybulla vagy IV. Béla idejében létezett, vagy altaljában Szent-István művének tartották, az ő alkotásának, még pedig változatlan alkotásának, tekinteni nem lehet. Tudósaink — alig Századok, 187 9. I. Füzet. 1