Századok – 1879

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék Dobó István és Balassa János összeesküvéséhez. - II.488

károlyi árpádtól. 509 sán Homonnay Gáspár elfogatására ; azonban, úgy látszik, foganat nélkül, mert azt hiszik, hogy Homonnay elmenekült.« x

) Ennyit á velenczei követ. Mivel az elfogatás, ha csel utján is, de nyilvánosan az öszszes réndek jelenlétében történt s azok elképedve magának a királynak ajkairól baliák meg az erőszakos rendszabály foganatba vételét : két kérdés merül föl e ténynél előttünk. Mi adott bátorságot Miksának ennek elkövetésére most, midőn még alig egy félévvel azelőtt a közelégületlenség tettleges kitörésétől való félelmében az országgyűlést hírtelen elhalasztani volt kénytelen ? Továbbá mi adott okot arra, hogy a privatim bizalmas uton ép ugy, mint nyilvánosan lekötött királyi szó ellenére cselekedjék ? Az első kérdésre két körülmény felel meg. Az országgyűlés vége felé járt ; több engedmény s a rendnek néhány főbb óhaja teljesítése után ezek ellenállásáról, esetleges komoly oppositiójától nem tartott a király. Sőt ellenkezőleg ; a megalkotott törvénykönyv 3-ik czikkelye a zavargókra s János Zsigmondhoz hajló pártosokra határozottan kárhoztatást mond. A rendek szivök mélyéből fájlalván, hogy akadtak istentől oly vaksággal megvert országlakók, kik János Zs. lépjére rámentek, könyörögnek Miksának, ne vonjon kevés megromlott s elvakult ember cselekedetétől hű Magyarországának rendeire következtetést. 2) Ez az egyik ; s a másik, a bizonynyal döntő körülmény, Miksa ügyeinek kedvező állása a portán. Wyss oly jól vitte a rábizottakat a díván tagjainál, ígéretek, ajándékok s alkalmi kedveskedések által annyira be tudta hízelegni magát a befolyásos államférfiaknál, hogy János Zs. minden ellentörekvése hajótörést szenvedett. A császári rezidens önérzettel jelentheté, hogy János Zsigmond tanácsosait minden basa egyaránt gyűlöli, sőt komolyan gondolkoznak már árról is, miként irtsák ki az »erdélyi hitvány gazt ?« Csak egy dolgot hozok föl, a mi Miksa fölényéről a portán meglepő tanúság. Ura sürgetésére Wyss a magyarországi szökevények Erdély által való kiadatásáról értekez») U. o. 2) Fraknói M agy. Oïsz. gy. Emi. V. 259.