Századok – 1879

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék Dobó István és Balassa János összeesküvéséhez. - II.488

500 dobó istván és balassa jános összeesküvése. reménlett volna sem kívánhatott volna istentülis. Most én erről többet nem irhatok. Trautson urammal is ezen dologrűl sokat szóllottam, tegnap ő is ugyanazont mondá Dobó uram bizony tekéletes voltáról. Azért az mint lehet siessen, mert urunk és ez mostani tanácsi kiváltképen őtet várja. Immár ezt én magamtúl ii'om, hogy az mi Posonba esött ő kegyelmén, urunk hagyomásából nem esett. A mint immár én itt értem, ki nyilván lehet ő kegyelménél. Ha magát, tisztességét, gyermekit, jószágát szereti, eljöjjön, most ideje.« — Ennyi biztatás és biztosítás után valószínű hogy Dobó fölment volna a tanácskozmányra, ha köszvénybaja — mely valóban súlyos volt — engedi. De ez visszatartá s Trautson fölszólítására Miksát legalább arról megnyugtal ni kötelességében állott, hogy készületei épen János Z«. ellen irányulvák. Mint egy föntebbi jegyzetben említém, Dobó ezt tette is. Balassa Jánost más módon akarták Bécsbe hozni. A kékkői vicekapitány nyal Romhányi Péterrel együtt egyszerűen megidézték még 1568 végén. Balassa élt a gyanúpörrel s azt adván okúi, hogy idéztetése bizonynyal valami kicsiny, a török csapatokkal történt összecsapás szerencsétlen kimenetele miatt van, addig is míg egészsége helyreállítása után fölmehetne, lemond a zólyomi kapitányságról ; mert látja hogy roszakaróinak sugdosásai ő fölsége előtt többet nyomnak mint az ő mentségei s inert nem szeretné a kényes hivatalnak ilyen körülmények közt való folytatása által ő felsége kegyét végkép elveszteni.*) Az országgyűlés közeledtével a portáról mind sűrűbben érkező hírek s a lengyelországi tudósítások világosságot kezdtek deríteni a conspiratio ügyére az udvarnál. Most már Dobót, ha egyebért nem, őszinte vallomás tételre birás czéljából okvetlen ki kellett hozni várából — s hogy ez megtörténjék, az újra fönnjárt Zelemérynek ismételten biztatások adattak minden oldalról-Tekintve a személyeket, a kiktől e biztosítások eredtek, hangsúlyoznom kell hogy azok őszinteségében s jóhiszeműségében kétkednünk nem szabad. Ezek voltak : a veszprémi püspök, kit később is — Forgács Simon tanúbizonysága szerint2) — soha nem x) 1568. novemh. Hung. 2) Forgács F. müvéhez telt jegyzetében, a már i. h.