Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - III.453

480 dunántúli hadjárat. tossággal bira. Először, az ott eltörlött Secula-ezrecl és egyéb ráczok veszedelmével Starhemberg ereje — nevezetesen könnyűlovassága — jól megcsökkent ; másodszor, a Tó- és Rábaköz birtoka e szerencsés harcz által a 'császáriak kezéből ismét állandóid kiragadtatott, úgy, hogy a kurucz hadak egy része többé vissza sem költözött a Rábántúlra ; harmadszor, Starhemberg ezután, már csak vigyázatból is, kénytelen volt magát mind szorosabban összevonni Köpcsény körűi ; és negyedszer, a horvát-szlavon rendek odahaza, híres Seculájok veszedelmén úgy elréműlének, hogy ezen évben épen nem valának hajlandók oly nagyszámú hadat megajánlani Magyarország ellen, mint ennekelőtte. Látták, hogy kivált a dunántúli vidék mintegy temetőjévé lőu a ráczok- és horvátoknak Bottyán alatt, kitől e népek — mint Rákóczi is följegyzé Emlékirataiban — különösen rettegnek vala. (»Les Rasciens le redoutoient d'uue manière très particulière.«) Félelmök igazolva is volt: hisz csak 1706. dec. 24 — 25-iki, és ezen 1707. apr. 30-iki két csatája alkalmával 1000-nél jóval többet vágatott le közűlök! A tábornok mosonji diadala után visszatért Pápára, mivel a tartomány főhadi-biztosa Szent-Györgyi Horváth Zsigmond — — kit hadtartási, fizetési és megruliázási ügyekben a bányavárosokba küldött volt gr. Bercsényihez és b. Hellenbachhoz, — apr. 27-kén visszaérkezvén, Bottyánnak a már vett jelentésekhez képest intézkedéseket kelle tennie. Nevezetesen, az ezredek általános gazdászati szemléje, kifizetése, számvétele és megruházása czéljából a főszemlemester Korvínyi János érkezése a hadipénztárral és montourral közel kilátásba helyeztetvén, e végből a szokásos füvellő-táborokat el kellett rendelni. Bottyán tehát ilyen rendelést tőn : május elsejére Balogh Ádám, Kisfaludy László és György ezrede, a Zala vize mellé Szent-Gróthoz szálljanak ; saját ezrede pedig, úgy Bezerédyé, Somogyi Ádámé és Goda Istváné, — egyúttal a Rábántúlra is folyvást portyázandók — a Rába és Marczal mellé, Malomsok tájára, a vár-keszei kelőhöz, s nem távol az árpásitól sem. Török István ezere és Somogyi Ferencz századai maradjanak a Rábán túl a Tóközben, Győr, Ovár és Kapuvár felé vigyázandók. Sándor László és Zana György csonka-ezerei a Somogyságon, Szigetvárt és Eszéket, Sze-