Századok – 1879

Értekezések - B. NYÁRY ALBERT: Magyar családélet és háztartás b. Radvánszkytól ismertetés.428

429 történeti irodalom. akadunk, mint a Manch Hermeon szerzője, ki az ország legalkalmasabb közvetítő s diplomaticai nyelvéül a tótot ajánlja. A statistica, ethnographia s történelem jelen állása mellett ez eszmére mai napság a legvadabb pánszlávok sem vetemednek. Midőn egyfelől a nemzetiségi arányok tájékozására a rendszeres adatok hiányoztak, más részről a nemzeti sajátságoknak múltból átöröklött continuitása sem volt kimutatva, melyeknek nyomán nemzeti létezésünk jogosúltságát, szívósságát és természetszerű fejlődését ki lehet vala tüntetni. Erre nagy részben a história lett volna hívatva. Történetíróink azonban a politicaközjogi sharczi események följegyzésénél egyébbel alig foglalkoztak. Pedig ha a magyar az említett két téren tanúsított bámulatos erélye és bátorsága által a világ tiszteletét és elismerését méltán ki is érdemelte volt, de ezen, az egyes osztályok szabadalmaira s a nemzet hősiességére alapított érdemeivel nemzeti életképességét még korántsem igazolhatta. Hisz szabadalmak és dicső harezok közt vetköződtek ki nemzetiségökből a frankok, normannok, longobárdok s több más nemzetek, míg ellenben számos példa tanúskodik a mellett, hogy közjogoktól megfosztott, rabigában görnyedő, s a fegyveres dicsőségtől századokon keresztül megfosztott népek is elvégre nemzeti életképességüknek fényes tanújeleit adák. A vitézség és a jog körén felül, a nemzetek életerejének még más tényezői is vannak. "Valamint az egyes emberek valódi jellemét és képességét nem lehet egyedül azok nyilvános életéből kitanúlni, de ehez legbensőbb magán életmódjuk s lelkületök ismerése is szükségeltetik — így kell fölkeresnie a nemzetek életképességét vizsgáló tudósnak, vagy államférfiúnak az illető nép legbelsőbb élete összekötő egyes szálait s magánélete mozzanatait, mert a parányok egybetömörültségének s egészséges mivoltának fokozataitól függ a nemzet életereje. Ily történettel, a fentemlített német történelem-bölcsész, Mária Therézia és II. József idejében nemcsak, hogy a világ legműveltebb népeinél is csak gyéren foglalkoztak, de az, hazánkban épenségesen még ismeretlen volt. Ezen a politicai s jogi állapotok mellett a nemzeti élet magán részleteinek, az erkölcsi, fajösztöni, az életmód, az anyagi és szellemi tulajdonságoknak és irányzataiknak deductiv, összeállításával foglalkozó történelemírás az említett század első felében keletkezett, s tehát mint minden kezdemény még határozott teljes alakká nem fejlődhetett s csak egyes homályos körvonalai tünedeztek ki. Maga e történelmi irány megalapítója a nápolyi Vico, azt az általános s határozatlan értelmű Scienza Nuova elnevezéssel illette. Legújabban Századok. 1879. V. füzet. 30